Azt hiszem rémlik, hogy volt valami háborgás a vasárnapi (nem) nyitva tartás miatt odahaza.. elnézését kérem mindenkinek, aki vasárnap szeretett volna boltba menni. Mr. Vendetta hibája, hogy a Nagy Ben bácsi majdnem maga alá durrantott. Ah, egek, micsoda asszonyizációk. Már megint. Nem tudom abbahagyni. Ebéd vagy vacsi, nem baj, nyugi nyugi. Szóval az úgy volt, hogy régi hű társam oldalán, oly sok harc, küzdelem és várt győzelem után elmentem ebédelni a partra a főnökkel, és a "sportszövetség" egyik koordinátorával (és a családjával), akin keresztül itt vagyok. Csak hogy megnézze élek-e avagy halok, és hogy megünnepeljük az itt létem, és hogy bebizonyítsam neki, tényleg vannak olyan példamondatok a nyelvkurzusban, mint hogy j'aime beaucoup les filles. Mindenesetre az történt, hogy a hű társam elhagyott, pedig olyan bizodalmam volt az irányába, hogy nem is engedtem, hogy a többiek is jöjjenek vele. Öreg hiba. Sose bízz senkiben. Szóval szomorúságomban el akartam menni a boltba,.. én kis naiv. Júni 6-án, hétfőn délután. Körülbelül 14:13 perc harmincadik másodpercében értem az első bolt mellé, hogy pótoljam a hiányt és vegyek hajgumit. Hát az biza zárva. Fogta magát a legkisebb és bátran ment tovább az úton. (Ami itt valóban szükséges, mármint a bátorság, mert szinte sehol nincs járda. És a franciák amúgy is veszélyesen vezetnek, pláne, hogy még ihatnak is hozzá egy keveset.) Szóval a legkisebb leginy azt találta szellemvárosban, hogy ma is csak inni tudna, ha akarna, mert hogy vásárolni nem hogy hajgumit, de még egy fr. zászlót sem tudna, nacionalizmus ide vagy oda sem. Így hát megint csak eszébe jutott szeretett kicsiny hazája, és arra gondolt, mekkora durrantani való Ben bácsik vagyunk, hogy egy vasárnap miatt lázongunk, amikor itt az Úr napját két napig tartják a hétfővel együtt. És a spanyolokról ne is beszéljünk. Meg amúgy is..
De ha már, akkor ne álljunk meg az Úrnál. Jézus él! Köztünk van! És nem én vagyok, bármennyire hajaz a fizimiskám. Ahová lépek hajszál terem. De ha már úgy is boltvadászat, és ha már a templom is tárva nyitva, mert ugye hétfő a 2. vasárnap, és most először láttam az isteni vityillót is nyitva, hát bementem. Én, Lázár Miklós Kecskemétrő', templomban hangszóró felhangosít, háttérzaj leszáál!! Egek, nálunk miért nem kapcsolnak egy kis kultúrát a templomban, ha üresjárat van?! Tessék, Allegri, szűk negyedóra öröm az ürömbe.
Ha már emelkedett hangulat. Ma voltunk vásárolni tusolótálcát és társait a mindenessel. (Figyelitek? Van mindenes, nem ex-séf, séfsegéd, takarító, animátorok, még főnök is.. akkor én mit csinálok? He-he.) Mivel szépek és kommunikatívak voltunk, és raktárból kértünk ki motyót sok pénzért, ezért kaptunk egy üveg bónuszpezsgőt L.Miki részére. Szerencsére a márkája nem bónusz, akkor nagyon olcsónak nézne ki. És a kommunikatívak rész sem túl igaz, mert ez a cshávó az egyik legjobb arc, de még franciául sem mer hozzám szólni, (angolul, ha akarna sem tudna), mert lehet azt hiszi, hogy akkor feldarabolom és a kecskék elé vetném. Vagy a tyúkok elé.. vagy szimplán kiosztom a gyerekeknek jégrémnek desszertként. Mindenesetre mikor már éppen összeszereltem a dobszerkót, és éppen folyamatban volt az új tá és titi ritmusképletek kifejlesztése l.mikik részére, akkor rabolt el, hogy segítsek neki. Behúzott a csőbe, mert kávét emlegetett, amit ittunk is egy haverjánál, és aztán kiderült, hogy a kaland csak belépő egy, a saját tulajdonba kerülő pezsgő irányába. Emelkedett hangulat foreva', tous les jours... ja, nem is ezt akartam mondani róla. Hanem, hogy hazaúton megálltunk egy dombocska mellett, és felsétáltunk. Kilátás öblökre, mellette rengeteg sós víz, talán benne egy Ábel, körben sok hegyek, és a dombon olyan olajfás fíling. Szóval már a fölfele úton eszembe jutott Csillag alatt született Jézus Krisztus, első ezen a néven, a zsidók királya, az Úr, az Ember Fia, és védelmezője mindeneknek. Életművét kiadta a God & Company, díszkiadásban is! Szóval tudjuk ugye, hogy az egyik fejezetében több szó is esik arról az olajfák hegyéről. Valószínűleg Ő is ilyen szép helyen hagyta pihenni a barátait, mint ahol ma mi jártunk. Nem is hangozott el egy szó sem, csak lassan lesétáltunk és egy utolsó pillantással felnéztem a hegyre, hogy emlékemben éljen tovább, majd egy fanyar mosollyal nyugtáztam, hogy ennek a hegynek a tövében is áll a szemét, és közte itt is papírzsepit fúj a szél.
De ha már, akkor ne álljunk meg az Úrnál. Jézus él! Köztünk van! És nem én vagyok, bármennyire hajaz a fizimiskám. Ahová lépek hajszál terem. De ha már úgy is boltvadászat, és ha már a templom is tárva nyitva, mert ugye hétfő a 2. vasárnap, és most először láttam az isteni vityillót is nyitva, hát bementem. Én, Lázár Miklós Kecskemétrő', templomban hangszóró felhangosít, háttérzaj leszáál!! Egek, nálunk miért nem kapcsolnak egy kis kultúrát a templomban, ha üresjárat van?! Tessék, Allegri, szűk negyedóra öröm az ürömbe.
Ha már emelkedett hangulat. Ma voltunk vásárolni tusolótálcát és társait a mindenessel. (Figyelitek? Van mindenes, nem ex-séf, séfsegéd, takarító, animátorok, még főnök is.. akkor én mit csinálok? He-he.) Mivel szépek és kommunikatívak voltunk, és raktárból kértünk ki motyót sok pénzért, ezért kaptunk egy üveg bónuszpezsgőt L.Miki részére. Szerencsére a márkája nem bónusz, akkor nagyon olcsónak nézne ki. És a kommunikatívak rész sem túl igaz, mert ez a cshávó az egyik legjobb arc, de még franciául sem mer hozzám szólni, (angolul, ha akarna sem tudna), mert lehet azt hiszi, hogy akkor feldarabolom és a kecskék elé vetném. Vagy a tyúkok elé.. vagy szimplán kiosztom a gyerekeknek jégrémnek desszertként. Mindenesetre mikor már éppen összeszereltem a dobszerkót, és éppen folyamatban volt az új tá és titi ritmusképletek kifejlesztése l.mikik részére, akkor rabolt el, hogy segítsek neki. Behúzott a csőbe, mert kávét emlegetett, amit ittunk is egy haverjánál, és aztán kiderült, hogy a kaland csak belépő egy, a saját tulajdonba kerülő pezsgő irányába. Emelkedett hangulat foreva', tous les jours... ja, nem is ezt akartam mondani róla. Hanem, hogy hazaúton megálltunk egy dombocska mellett, és felsétáltunk. Kilátás öblökre, mellette rengeteg sós víz, talán benne egy Ábel, körben sok hegyek, és a dombon olyan olajfás fíling. Szóval már a fölfele úton eszembe jutott Csillag alatt született Jézus Krisztus, első ezen a néven, a zsidók királya, az Úr, az Ember Fia, és védelmezője mindeneknek. Életművét kiadta a God & Company, díszkiadásban is! Szóval tudjuk ugye, hogy az egyik fejezetében több szó is esik arról az olajfák hegyéről. Valószínűleg Ő is ilyen szép helyen hagyta pihenni a barátait, mint ahol ma mi jártunk. Nem is hangozott el egy szó sem, csak lassan lesétáltunk és egy utolsó pillantással felnéztem a hegyre, hogy emlékemben éljen tovább, majd egy fanyar mosollyal nyugtáztam, hogy ennek a hegynek a tövében is áll a szemét, és közte itt is papírzsepit fúj a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése