séfek és gyerekek
Tizenhét hasmives összetanakodék, L.Miki hasát, hogy fölépittenék. Megint tanakodék tizenhét hasmives, hasat megállítni hogy lesz lehetséges. Hogy miért kezdtem el már az előző bejegyzésben is l.mikizni azt nem tudom. De l.miki bulizik pamm pamm. Itt az ideje, hogy beszéljünk,.. pontosabban írjunk arról, ami a bögyömben van, illetve pont, ami nincs, vagyis arról, ami az ember számára is legfontosabb. Nem, nem a szeretetről fogok írni. Legalábbis nem az emberek iránti szeretetről. Hanem az ételek irántiról. Ami kicsit bonyolult kérdés az esetemben. Tudni illik az egyik leghaszontalanabb időnek tartom a konyhában eltöltött időt. Legalábbis egyedül. Párban, társaságban, a nagyival stb. már hívogatóbb a konyha. Egy alkalommal volt is rá példa, mikor még kis töpörödött törpördögök voltunk, kis cirkáló szarmadzagok (gyerekkori szülői elnevezés..), hogy a szentesi kastélyban boldogítottuk a nagyszülőket tesókkal, unokatesókkal. Éjszaka valamiért felébrődött a Nagyi, esküszöm nekünk nem volt benne a kezünk, de a gyereksereg és a Nagyi a konyhában kötött ki egy nagyszabású palacsinta partira. A már akkor is partiarc gyerkőcök szája palacsinta alakúra görbült a hajnali zabától. Addig amíg A Lojzia véget nem vetett a hajnali (gyerek)részegségnek. Hogy én ott voltam-e, azt bizony nem tom (denem) megerősíteni, de többiek nevében is biztos jó kaland volt.
Tizenhét hasmives összetanakodék, L.Miki hasát, hogy fölépittenék. Megint tanakodék tizenhét hasmives, hasat megállítni hogy lesz lehetséges. Hogy miért kezdtem el már az előző bejegyzésben is l.mikizni azt nem tudom. De l.miki bulizik pamm pamm. Itt az ideje, hogy beszéljünk,.. pontosabban írjunk arról, ami a bögyömben van, illetve pont, ami nincs, vagyis arról, ami az ember számára is legfontosabb. Nem, nem a szeretetről fogok írni. Legalábbis nem az emberek iránti szeretetről. Hanem az ételek irántiról. Ami kicsit bonyolult kérdés az esetemben. Tudni illik az egyik leghaszontalanabb időnek tartom a konyhában eltöltött időt. Legalábbis egyedül. Párban, társaságban, a nagyival stb. már hívogatóbb a konyha. Egy alkalommal volt is rá példa, mikor még kis töpörödött törpördögök voltunk, kis cirkáló szarmadzagok (gyerekkori szülői elnevezés..), hogy a szentesi kastélyban boldogítottuk a nagyszülőket tesókkal, unokatesókkal. Éjszaka valamiért felébrődött a Nagyi, esküszöm nekünk nem volt benne a kezünk, de a gyereksereg és a Nagyi a konyhában kötött ki egy nagyszabású palacsinta partira. A már akkor is partiarc gyerkőcök szája palacsinta alakúra görbült a hajnali zabától. Addig amíg A Lojzia véget nem vetett a hajnali (gyerek)részegségnek. Hogy én ott voltam-e, azt bizony nem tom (denem) megerősíteni, de többiek nevében is biztos jó kaland volt.
Azóta minden más. Cserkésztáboros krumplipucolások, bő 3 hónap konyhai pincérszolgálat angolosan, számos félresikerült egyedüli főzőcskézés. Rájöttem, hogy én inkább kihagyom ezt az egyszemélyes örömszerzést. Van egy csomó más lehetőség is rá.
Ugyanakkor a téma kényes, nem minden fényes, pláne ha hal és gomba szagú. De hagyjuk az ismert, igen teátrálisan elutasító hozzáállásomat. Ezek sokak számára örömforrásként tekintendő ételek. Hát akkor most viva la tengerpart. Na csak eljutottam a lényegik. Arról akartam csak mesélni, hogy a cékla jó. Talán kiskoromban fejeztem ki először az utálatomat iránta. Azóta minden más. Azóta többször jártam itt az éticsiga zabálóknál fogyasztóknál és többszörösen is túl vagyok a francia gasztro-orgazmuson. Igazából csak a céklát szerettem meg, de azt még Lyonban a szilveszter este.. akkor se és azóta se ettem még se csigát, se vizes kaját. (És nem az áztatott kenyérre gondolok.) Viszont szintén megemlítendő a korábban írt első hetem, mikor még a főnök főzőcskézett szakácsok híján. Valószínűleg, hogy ne viselkedjem illetlenül, és hogy ne a hányással fejezzem ki utálatomat utólagosan bizonyos ételek iránt, ezért egy két dolgot elfogyasztottam, amit készített, szigorúan a kevésbé rosszabbakat választva. Reggeli omlett. Ház az valami zseniális dolog. Mekkora gasztrohímvessző vagyok, hogy eddig csak úgy ettem meg a tojást, ha süteményben van. Egyszerű, gyors, sok módja van. És nem ehetetlen. De a főtt tojás ízét tényleg nem kedvelem. Azt tudom milyen. Azért nem minden más. de mégis azóta minden más.
Szóval másfél napos séf konferencia volt itt a napokban. Ma mère. Hogy mennyit lehet beszélni kajáról, zseniális. A részemet azzal vettem ki, hogy fel kellett vennem az egészet. És mivel a felszereltség itt sem különbözik az otthoniaktól, (sőt!) ezért a saját fényképezőmmel kellett felvennem. És persze nekem is kell belőle rövidfilmet alkotni, hogy a lusta haspók séfek is értesüljenek a fejleményekről. Très bien.. a szépséghiba csak az volt, hogy a fényképező nem órák felvételére való, így 23,5 percenként oda kellett ugrálnom újraindítani a felvételt.. sose nyomj fullba kretént. Hát én megtettem a berohanásaimmal a konferenciára. Egy csajszi volt közöttük, neki meg kirohanásai voltak, mert szegényke próbált rendet tartani, de hát.. férfiak, ráadásul szakácsok egy helyen.. volt egy kis óvódás fílingje a dolognak, cshávók, akik karácsonyra épp olyan cuki műanyag főzőedényeket kaptak szintén műanyag zöldségekkel. Dicséretképpen megcirógattam a torkukat egy kis pálinkával, hogy tudják mi a jó, mire hosszakat kezdtek pislogni, pláne, hogy felzendült egy kis kitchen-rag. Jaj, a cukiságról eszembe jutott még egy.
Szóval másfél napos séf konferencia volt itt a napokban. Ma mère. Hogy mennyit lehet beszélni kajáról, zseniális. A részemet azzal vettem ki, hogy fel kellett vennem az egészet. És mivel a felszereltség itt sem különbözik az otthoniaktól, (sőt!) ezért a saját fényképezőmmel kellett felvennem. És persze nekem is kell belőle rövidfilmet alkotni, hogy a lusta haspók séfek is értesüljenek a fejleményekről. Très bien.. a szépséghiba csak az volt, hogy a fényképező nem órák felvételére való, így 23,5 percenként oda kellett ugrálnom újraindítani a felvételt.. sose nyomj fullba kretént. Hát én megtettem a berohanásaimmal a konferenciára. Egy csajszi volt közöttük, neki meg kirohanásai voltak, mert szegényke próbált rendet tartani, de hát.. férfiak, ráadásul szakácsok egy helyen.. volt egy kis óvódás fílingje a dolognak, cshávók, akik karácsonyra épp olyan cuki műanyag főzőedényeket kaptak szintén műanyag zöldségekkel. Dicséretképpen megcirógattam a torkukat egy kis pálinkával, hogy tudják mi a jó, mire hosszakat kezdtek pislogni, pláne, hogy felzendült egy kis kitchen-rag. Jaj, a cukiságról eszembe jutott még egy.
Ugye azt már tudjuk, hogy kis szarmadzagok jönnek ide, hogy még itt is vigyázni kelljen a tepsi étségükre és hogy a tanáraik még véletlenül se tudják a sulit kipihenni nyári szünetben sem. És mint mindég, én bizony komolyan nekiültem, hogy megebédeljek, de tuti full kreténnek néznek, mert egyfeszt telivigyorba van ágyazva a képem, még amikor egyedül vagyok, akkor is. Ennek az oka, hogy a cukiságfaktor igen megugrott, mióta itt van a gyerekcsorda. Hát kettő nem elkezdett ríni zaba alatt? Az ok is hamar kiderült. A vezetők jöttek szólni, hogy azért rínak, mert egyedül eszem. Hát több se kellett a legkisebb leginynek, odaült, hogy megetesse a vadakat, hogy újcirkuszt és kenyeret adjon a népnek, vagyis odapattant kajástú, osztán leosztotta őket, hogy, na mivan? Papírzsepit fúj az (orr)szél?Há, de ni rí bundás, itt vagyok, minden a legnagyobb rendben, míg egy magyart látsz enni.. persze ha nem látod, az se baj. Majd ha nagyobb leszel láthatsz másikat is, olyan nyitott még a határ az Unión belül, amilyen a nyugati nyitottság a nemi hovatartozásra. Aztán majd meglássuk milyen domino parti lesz, ha az angolok bedobják a törölközőt. Hülye angolok, angol hülyék. Mondtaja francia katona a várból. Hát..ezért nem tanulnak meg 8-9 év tanulás után sem angolul a suliban. Upsz.. én sem tanultam meg... bakkfitty, azért egy papírt összekapartam az angol (nem)tudásomról. Bánom, hogy nem vettem fel azt a két szóbelit. Szétröhögtük magunkat a vizsgáztatókkal. Épp úgy, mint az ocsmányirodában meg a rendőrségen egy hónapja, mikor intéztem az orvúl eltulajdonított pénztárcám és papírjaim ügyét. De azért vigyáznom kell, hogy a temetésem ügyét ne kelljen, legalábbis ne itt kelljen intézni. Bár tagadhatatlanul rosszul dolgozom az ügyön. Például ma megnéztük a francia-román meccset, és hát ott volt az a kis pici gólocska, amivel a románok egyenlítettek. Hát nem akkor ujjongtam fel éppen? Így hamar megtudtam, hogy itt a déli franciáknál kicsit erősebben működik a rasszizmus, úgyhogy nem jó ötlet ilyen meccsek közben viccelni.. Ezért visszaváltoztam a horoszkópommá és tovább úsztam az árral együtt. Ha a kékek kihagyták, mondtam velük, hogy putain, amikor megszerezték a 2., nyerő góljukat, akkor meg.. elmosolyintottam magam. És most ennek örömére megyek tv macisat játszani. Grrr. phü! Bonne nuit!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése