Szívesebben írnék a kávé és cigaretta nagy sikerű opuszról, ami az életem elé került, tele arcokkal, kik már odatették magukat az élethez, legalább olyannyira, mint a magyarok bőr rúgás közben az eben. De hagyjuk a kutyuskákat. Beszéljünk a fociról. Én mindent megtettem a magyar csapatért. 15 percet sétáltam, mire egy pizzériára találtam, ahol is 5,9 euróért támogattam a magyar sikert. Persze a csaposék ellendrukkerek voltak. 12 piszkossal értek fel és kajánul vigyorogtak. Hát ezekkel én nem fogok együtt énekelni, ezekkel én nem fogok összefogódzni! Eszén van maga, drágám? Nem lehet eladni az ötletet a KGST piacán! Nem. Baj van a részeg tengerésszel.. Ady, húzz rá egyet minden áldott este. Szóval több kérdés is befutott papírzsepinek, amik arra irányultak, hogy mi fán terem erre a foci mostanság, ha már közel tűzben barnulok. Éppen most értem vissza a meccsről. Bár Resti tartózkodik Párizsban, hogy személyesen mímelje kalapját, énnekem csak a bár maradt. A szakmai megfigyelőképességem, olyan következtetéseket vont le, hogy a lengyel tesák jobban védekeznek, mint anno Freddy, hogy a németeknél van egy diego luna, aki itt mindég mellé lőtt, nem úgy, mint a táncos cshávó a táncos filmben.
Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Lunához hasonló amorózóként jelentem meg hétfőn a drága növényeken nevelődött Hyéres városában 40 perces késéssel, mert ugye mi szidjuk az otthon késő vonatokat, de Thomas, a gőzmozdony itt is inkább virágos réteket tekerget. Aztán megjött. Útközben megnéztem, ahogy Daenerys, a dús keblű főhadnagyasszony hazarepül, mint E.T. tette a kerékpáron, és hogy aztán egy másik UCPA sátrait veregessem Hyéres tövében. A bungaló, ahol fejemet álomra hajthattam csak az enyém volt. Kiélveztem a helyzetet, és kipróbáltam a camping tusolóját is az első munkanapon. A napnak köszönhetően nem csikorgattam úgy a protkóm a hideg zuhanytól, de cserébe a harmadik napon az eső is eleredt egész napra, úgy meg a francnak van kedve hideg vízben álfürdőt venni. Még ha ingyé is adják. Meg amúgy is. EVS, az unió fizeti az itt létem, erre még az áramom is elmegy, az meg hagyján, hogy net se volt, csak a ucpa központban... Leírtam már egyáltalán, hogy mi is ez az UCPA? Valami rémlik korábbról, de valószínűleg nem takarítottam képet, hogy mi és hol zajlik itt. Na majd máskor. Most fontos beszámolót kell tartanom. Kezdem egy képpel.
Ez a kép még az első hétvégi túrámon készült a parttól nem messze fent a hegyen St Cyr mellett. Az álomházam bejáratáról készült, aminek a belsejébe pár éves romantikus időt tervezek a Kedvessel kettesben, hogy aztán átengedjünk a mennyországból pár kis suhancot. Aztán a kis földre szállt angyalkáim felnőnek és búvárkodás közben barlangokat fedeznek fel, ahova a tengeren át vezet az út és ahova a srácok viszik majd a csajokat, ha romantikust akarnak játszani, vagy sok minden mást, a lánykák meg oda bújhatnak az apai szigor elől,.. de persze valamelyik bratyót utána küldeném, hogy ellenőrizze le az oxigénpalack szelepét, jól zár-e legalább úgy, mint az égbolt.
Aztán még a kép idején meg is néztük a legelső, nyitó meccset, ahol a franciák játszottak.. már nem tudom kivel. Nem foglalkoztam vele különösebben. Azóta feldúlták Marseille-t a sunyi angolok és a zoroszok. Volt eszem iszom, dínom dánom, de főleg iszom és bánom. Mármint ők, mert ők kikérik,.. a még egy kört. Szóval szép volt foci. Amúgy szép volt magyar foci! Kalap emel. Bár bevallom jobban szeretek élni és nem lekésni a vacsit, ha már olyan bőséggel osztják, ezért az ötvenedik percnél ráhagytam a futkosás nézését. Szóval csak később lett meg az eredménye a dolognak. És igen, volt egy-két gratula, de azért itt a többség nem nekünk szurkol.. fittyfene a képükbe. Ja tényleg, korábban említettem, hogy a túlélésre játszom, de nem csinálom jól. Ezt a drukkolás elviccelése miatt írtam. Most meg ez a Marseille dolog. Igaz, hogy közel sem voltam, de távol igen, azért a közelben füstölögtek a majdnem petárdák. Hasonlóképp jártam Milánóban tavaly,.. akkor a Black Block, akik nem egy rockzenekar, szerette volna megmutatni, hogy milyen felvilágosult a Rousseau-i életfelfogásból és egy kicsit tovább is gondolták. A civilizáció káros hatásait megfűszerezik a globalizáció káros hatásaival is, és na, az ellen küzdeni kell. Viva la EXPO. Én akkor éppen latin rigmusokra fogalmaztam újra a magyar néptánc ütemeit. De nem kellett volna sokat sétálni, hogy lássam a csihi puhit. Visszatérve, szép volt jó volt egy másik helyen is dolgozni, de az ott.. már sok volt. Mármint, túl sok ember, nagyobb pörgés saját bárral, és az ott dolgozók elfelejtik, hogy ők nem az egy hétre érkező vendégek, hogy minden este berúgjanak. Ők 5 hónapig teszik ezt. Persze jó jó, pálmafák, surf etc., de a magyar valóság 1-2 sörig terjed ki, itt meg.. hagyjuk. Na meg kóstolgattak is egy kicsit. Ahogy a legkisebbet próbára teszik a mesékben is, úgy jártak el velem is. Szerencsésen kivágódtam, így kis meglepetést villantottam egy-két arcra, hogy aztán én is rózsásabban lássam az élet. Na jó részletesebben annyi, hogy azért levágós, ha az emberről beszélnek, és az esti résznél megemlítettem, hogy értem, amit mondanak, de nekem ilyenkor ronom van, kifele jön a csiga, és nem vagyok francia, hogy befelé menjen. Szóval teszteltek, és hát.. jól válaszoltam bár in english. De ezzel megmérettettem, fel a kereszt a vállra, oszt uzsgyi tovább az úton. Nyelvi hátrány foreva, de nem mutathatom mindenkinek, hogy az orrlyukamig felér a nyelvem.. az milyen már. Na vissza a focira. Volt még pár meccs, amit láttam, de a fene se emlékszik már. Viszont kellemes meglepetés, hogy most este lementünk a partra az új kollégákkal, hogy álmeccsnézést tartsunk ismét, és hát kikbe futottam? Na kikbe?
Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap a főnök eljött értem, meg azért, mert épp volt egy konferenciája is, és magával hozta az új kollégákat. Nagyon jó arcok. És ma nem dolgoztam, és elmentem a gyerekekkel az uccsó napos programjukra és körbetekertem Porquerolles szigetét, ami feltehetőleg Európa legszebb szigete. Igen, sajnálom Butapest, bármennyire szeretlek, nem a drága Margit az. Hát hogy vóna a Margit? Normális? De tagadhatatlanul ismert a fesztivál, amit minden évben eljátszik egyszer. Az a hisztis. Audrey, Thibaud, Neige, (leírtam az új munkatársak nevét, mert követelték, hogy írjam bele őket is. Majd egy külön írás lesz az arcokról és a helyről. Asszem, talán.)
(Meguntam, holnap folytatom, lesz magyar-island meccs is.)
Szóval még elmentem fürdeni. 1 órakor. Úgy látszik erről a szokásomról nem tudok megválni, hogy utolsóként vágjam magam vízszintesbe. De az tény, hogy két napja egy tangácska lóg az én kiszemelt fürdőmben. Legalább a sztereotípia megdőlni látszik, bár még nem láttam mást fürdeni menni magamon kívül.. de ez ráírható az előző mondat számlájára. Mindenesetre a sztereotípiák is kialakultak valami miatt, mint ahogy minden viccnek fele sem igaz, a másikról meg nem tudni. Például egy kevésbé művelt ember, mint én, ha megkérdezik, hogy ki Artúr király legjobb barátja, akkor rávágja, viszont a műveltebbje kitér a válasz elöl, és mond egy másik lehetőséget. Aki csak annyira művelt, mint én, azt csőbe húzzák. Illetve az túlzás, mert úgy ölni volt szokás, tehát csak szimplán megviccelik. Ugyanis nyelvi szépségként Lancelot neve éppen úgy hangzik, mintha egy pohár vizet kérnék a nyakamba franciául és biztosan nem azt, hogy papírzsepit fújjon a szél.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése