2016. június 1., szerda

Álljfel-torony

A torony felállt, még pénteken.  (A szezonzáró koncert címe volt az Álljfel-torony.) Nagyon sok ember kellett hozzá, de most olyan gyönyörű. Csak úgy, mint Provence. Várnom is kellett rá, míg a főnök kijött értem a reptérre... de nem csodálkoztam, miután Marseille-ben a híres Taxi filmek útvonalait végigjártuk. Persze nem direkt, hanem mert legalább ötször eltévedt. A cél előtt meg nekitolatott egy kerítésnek, hogy megforduljunk, mert ugye a cél előtt is el kell tévedni. 5 perc múlva odaértünk, ahova kellett. A saját kocsija mellett elhaladva láttam, hogy annak a hátsó lámpái is be vannak törve.. megjegyeztem és finoman elröhintettem magam. Amúgy jó fej és tud angolul. És rengeteg sör van a lakásában, aminek nincs ajtaja. Meg Pastis de Marseille. Ánizs lötty.
Szóval (bor, mámor) Provance. Tikkadt szöcskenyájak legelésznének rajta, ha nem lenne ilyen szárazság. Még a tikkadtak sem maradnak meg. Ami nagyrészt jó, mert amúgy ma (kedden), amikor mentünk a kocsival (két kecskét venni), bemondták a rádióban, hogy Franciaország több pontján is bezártak a sulik a nagy esőzés miatt. Nyugi nyugi, már nem dobálóznak és játszanak robbantósdit, tényleg az eső miatt. Persze páran még sztrájkolnak. De ők sem az eső miatt. Hanem csak úgy. Jó lét van, unatkoznak. Provance meg még mindig esőmentesen szép. Valószínűleg régen sok színű házak voltak itt is, de a nap minden színt kiszívott már az idők folyamán és mára csak a FFF3A6 és a F2796C között váltakoznak a városok és faluk színei. Szóval a vajszín és a fakó piros között.
Tehát ma egy amcsi nőtől vettünk kecskét. Cukik, főleg amikor a kocsi hátuljában csúszkálnak a deszkalapon, és ha kőrforgalomhoz érünk 80-al és abból kell 3 ívet kihozni, na akkor meg pláne. Még mekegni sem volt idejük. Cserébe Basile (az említett főnök) helyettük is csinálta. Szépen bánik az állatokkal. Van tyúk is, meg 12 tojása, meg kakas, meg most már a két kecske. Volt több tyúk is, de azt ellopta a sima bőrű vagy a fox. Betűzzem? F.O.X. Köszönjük Tom Hanks és Meg Ryan. Ha már romi környezet. Tengerparttal, pálmafával. Saint Cyr sur Mer. Ahol vagyok. Basile mindent nyitva hagy. Az ólajtót is. Szépen bánik velük, de nem egy gyakorlott állattartó. Itt vagyok tehát.
Brüsszeli átszállással, még hétfőn. Azt hittem a Marseille-be repülőt nem fogják felengedni a légtérbe olyan esővihar volt. Meg amúgy sem terveztem már az elején meghalni, de engedték, és nem haltam meg. Aztán összeraktam az ágyam, ikea foreva, csak gondolom régi kiadás, meg pár rozsdásat kivettem és újakat raktam bele. Meg berendeztem a szobám kis takarítás után és kipakoltam és végig gondoltam mit hoztam, amit nem kellett volna és mit nem hoztam, amit kellett volna. De a bepakolás sosem volt az erősségem. Negyed 6-re összepakolódott a táska, 6 percre rá indultunk is. Ez volt vasárnap. Érzékeny búcsú a vonatnál, Lett volna, ha nem a jobb felső 5-ös és 6-os és szinkronban a bal felső 5-ös és 6-os közül próbálom a déli...khmm.. na mindegy.. Meg amúgy is, ni rí bundás. Pénteken Kornéltól már kaptunk meghitt pillanat eleget. Volt nagy búcsú. Csíksomlyó nem látott akkorát. Aztán szombaton is volt. Azt hittem mire ideérek, addigra itt fog tolongani a sok kis francia gyerkőc, nekem meg ketté áll, aminek ketté kell. Hát logikus. Még nincs vége a sulinak. Nem is leszünk a héten többen négynél. Aztán meg elmegyek 5 napra szemináriumra. És aztán meglátjuk. Most egyelőre felépítettem egy rajnak való tábort, bele ágyakkal, meg a két kecske(mét)nek ólat készítettem. Na milyen vagyok? Pacsit! Sátrakkal nem volt egyszerű, m63-as méretű sátrak ha sárkányosat játszanak az nem vicces. Ahelyett, hogy csak simán papírzsepit fújna a szél.


ps.: Indokolatlanul ideteszem a zarándokok kórusát, mert jó és szép.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése