Bizalmas titkok

Kérjük add meg a neved.
Az EVS folyamán végbemenő személyes fejlődésed akkor tudjuk nyomon követni, ha az értékelő űrlaphoz hozzá kapcsolódik a neved. Az űrlapban megadott adatokat bizalmasan és titkosan kezeljük.

Lázár Miklós


Kérjük meséld el és értékeld röviden a fogadó szervezethez történő kiutazásod és megérkezésed körülményeit.
Számolj be a téged ért pozitív és negatív élményekről egyaránt!

Negatívumként csak annyi hozható fel az ügy ellen, hogy papíron bizony már egy napja elkezdődött a program, mikor én még csak az értesítőt kaptam, hogy mehetek ASAP (amint tudok). A többi meg ment magától. Néha mozdítottam a kisujjamat. Vagy valaki ott följebb elrendezte a dolgokat. Amúgy is el voltam foglalva az ellopott papírjaim újragyártatásával. Meg a hirtelen életmódváltás előkészítésével. Persze nem a magam részére, hanem a hátrahagyottakéra.


Milyen az általános elégedettséged a fogadó projekttel jelenleg?
Összességében értékeld a projekt valamennyi elemét: feladatok, nyelvhasználat, fogadó közösség, szállás, étkezés, beilleszkedés, szabadidő.
Nagyon csalódott vagyok   1 2 3 4 5  Teljesen megfelel az elvárásaimnak


Hogyan illeszkedtél be a helyi közösségbe? Hol tart ez a folyamat jelenleg? Vannak-e nehézségeid ezen a téren?
Egyaránt gondolhatsz a munkahelyi közösségre, a projekt célcsoportjára, a lakóközösségre és a barátokra.

A helyszínemen táboroztatás zajlik. Kiskorúaknak. A beilleszkedés életem szerelmével nem itt fog megtörténni. Hogy hol, azt csak a Jó Isten tudja. Viszont főleg trehányság miatt, de a templomi közösségbe sem látogattam még el. Így megkérdezni sem tudom Tőle. A munkahelyi arcoknak meg élvezetet nyújt, ha kétértelmű helyzetekbe hoznak, amiről inkább csak ők tudnak, de jól elszórakozom velük, annak ellenére, hogy inkább nem értem, mint igen. A helyi lakóközösséggel a kapcsolatom abban teljesedik ki, hogy elnézést kell kérnem, mikor valakit felborítok a szörfdeszkával, mert bizony a vízen járás nem megy.. és persze illedelmesen ki tudom kérni a sört.


Vannak-e kommunikációs nehézségeid? Okoz-e bármiféle problémát a nyelvhasználat?

Az előbb lelőttem a poént, de összefoglalva, van.
Sajnos online nyelvkurzussal kezdtem a tanulást, ami valljuk be őszintén.. nem a legjobb mulatása az időnek, mikor kint 35 fok van, és inkább a tengerben süttetném magam feketére,.. mert a vörösön és a barnán túl vagyok.
Viszont ezzel nem lehet mit kezdeni. Azzal viszont igen, hogy az EVS on-lány nyelvoktatóját, ha valós személyként próbálnánk megjeleníteni, akkor tuti, hogy egy pókhálós arcú szódásszifont viselő, feltupírozott (nem biztos, hogy az, amire gondolok) hajú nénike lenne, aki levegővétel nélkül olvassa fel nekem a (csupa kisbetűvel) twilight saga minden egyes elmerontó mondatát. Magyarul elolvastam, úgyhogy tudom, hogy az. Nem kamu. És a néni is vámpír lenne, különben nem bírná levegő nélkül olvasni. Szóval az EVS on-lány meg egy energiavámpír program. Ezért éljen a Duolingo és a kisbagoly. Ennek ellenére, amiket már sikerült a hosszútávú memóriámban is elraktározni, azokat megpróbálom élesben is használni. Amit aztán megbánok, mert újabb perverz poén tárgyává válok a többlényegűségek miatt.


Kérjük írd le, hogy milyen nyelvi képzést szerveztek számodra?
Elindult-e ez a képzés vagy egyelőre szervezés alatt áll, netán még csak ígéretek hangoztak el?

Oh, azt hiszem előre elolvasom a kérdéseket mostmár. Megint lelőttem a poént idejekorán.


Értékeld a mentoroddal való kapcsolatod.
Arra is térj ki, hogy milyen időközönként beszélgettek, és ezek a beszélgetések mire vonatkoznak általában.

A mentorom jó fej. Jó fejbe kellett volna kondítani, hogy annyi ideig válasz nélkül hagyott. Nem is magam miatt, hanem az otthoni dolgok elvégzése végett. Nekem úgy is mindegy. Nekem úgy is jó. Szóval maradok a jó fejnél. Egyszer találkoztam is vele. Bár nem az angol az erőssége, de legalább jobban megy neki, mint nekem a francia. Mivel jó haverok a főnökkel, ezért a főnök mindig átpasszolja nekem a telefont, mikor beszélnek, és pár mondatot diktál, hogy mondjam neki.. aztán mindig kiderül, hogy csupa kedves dolgokat mondtam.  A mentor meg veszi a poént. Lényegében pingpongoznak, én a labda vagyok. És vidám, sárga színem van.


Van-e olyan személy körülötted, akihez közel érzed magad, akivel mindent meg tudsz beszélni, akitől támogatást remélsz és kapsz?

Egy személy áll közel hozzám, illetve nem is áll, hanem akkor már többnyire inkább fekszik, gondolom. A szomszéd szobában van. Amivel igazából nincs bajom, nem sok vizet kavar a srác. Csak az előtér ajtaja ne csapódna be olyan nagyon magától, ha ő  nyitja ki. De általában én később megyek lefeküdni, szóval nem gond.. cserébe hamarabb is kelek, és ma reggel pont nem figyeltem oda én sem.. de amúgy is más az mikor reggel figyelmeztetjük egymást, hogy a reggelit véges ideig lehet elfogyasztani. A föntiekből már kiderült, hogy a főnökkel is jól kijövök, meg lehet vele tárgyalni a dolgokról. És amúgy is szoktuk dumálni. Zenéről, filmekről. Bővült is tőle a francia sanzon táram. Még egy bandát is csináltunk. Bár még csak ketten vagyunk, dobbal és gitárral meg énekkel, de majd ha leszünk többen, akkor elkezdünk próbálni is. Az időm nagy részét másik három kollégával töltöm a szabadidőben is, de a 'mindent meg tudunk beszélni' vonal szerintem sok év után sem lenne lehetséges. De támogatást remélhetek tőlük. Az más kérdés, hogy kapok is e.


Tisztában vagy-e pontosan a feladataiddal?
Ki az a személy, aki a munkahelyi feladatokkal kapcsolatos támogatást végzi és milyen módon támogat téged?

Szerencsére vagy szerencsétlenségemre, a szervezetnek én vagyok az egyik első vállalt önkéntese (az Enikő meg a hegyekben van, nem itt) úgyhogy még ők is keresgélik az utat, amivel ezzel célba tudnak érni. Mármint a foglalkoztatásommal. Bár érdemes lenne egy célt találni, amivel választható egy fajta út is. Lehet nem érdemes ebbe a kérdésbe jobban bele menni, mert még kiderül, hogy se a tojásra, se a tyúkra nincs szükség. Vegának lenni meg nem rossz. De azért segítek, amit tudok, és csinálom, amire megkérnek.


Elégedett vagy-e a számodra kijelölt feladatokkal? Elég felkészültnek érzed-e magad a feladatok ellátásához?
Itt kitérhetsz arra is, hogy tanultál-e már valamit a feladatokkal kapcsolatban, vagy arra is, hogy mennyire inspirálnak téged ezek a feladatok.

A feladatokkal tökéletesen elégedett vagyok. Programok szervezése eddig is jó időtöltés volt az életemben és az előkészületeket is nagyon szívesen csináltam. Ezúttal az előkészületeknél veszem ki jobban a részem. Óriás felfújható mászófal, nyuszi, póni és egyéb állatfajták vétele, stb. Meg az utómunkálatoknál, esetleg egy-egy videó elkészítése és hasonlók. Tetszik!
Még szeretnék kitérni arra, hogy a feladatok nagyban inspiráltak, hogy nagyobb és erősebb ember legyek. Bár így 26 évesen nem hiszem, hogy a sörön kívül túl sok megoldás van erre, de a remény rabja maradok.


Kérjük írd le, hogy melyek azok a körülmények, amelyek nehézséget okoznak vagy kihívást jelentenek számodra. *
Véleményed szerint hogyan lehetne megoldani, javítani ezeket a körülményeket?

A főnököm viszonya a francia nyelvtanulásommal. Mivel mindig jó poén tárgya vagyok. Vagy későn derül ki egy-egy tanítás.. és ha véletlen ezek rögzülnek, akkor azt nehéz lesz felülírni. És ezen sajnos nem lehet segíteni. Mesélte, hogy ő már itt született Franciaországban, de apukája bevándorló, és sosem tanult meg rendesen franciául, amiben neki is nagy szerepe van, mivel mindig csak szívatta az apját. Hát most engem. A kollégák szintén elröhögcsélnek.. én meg fürkészem a lányok szemét, mert a női szem sosem csal. Azt mondták.


Az elmúlt hetekben volt-e honvágyad és sikerült-e leküzdened? Hogyan?

Őszinte leszek. Nem volt. És sajnos nem is lesz. És ez amiatt van, mert esély sincs rá, hogy ebben a modern korban az emberben a távollét érzése egy kicsit is ki tudjon alakulni. Gyanítom, hogy ha keletre mentem volna, ez akkor is így lenne. Már, ha van net. Ha nincs akkor meg még jobb.
A kis szöszi herceg sem esett össze a hiánytól, pedig ő bolygókban mérte a távolságot. Én meg csak pár kilométerre vagyok, ahova ráadásul az utóbbi időben elég sok magyart ideevett a (fene) foci. Szóval az egyetlen dolog, ami az örök ellenségem lesz, most és mindörökké, a kis vérszívók.


Mi az, ami a legjobban hiányzik az EVS-t megelőző időszakból? Szenvedsz-e bármiféle hiányt?
Látsz-e lehetőséget ennek bármilyen jellegű pótlására?

Resti Kornél Párizsban eszi a fenét, én meg itt. Jó ez így. 4 hónapot meg csak túlélnek nélkülem is odahaza. A Pottert meg magammal hoztam franciául, majd itt megveszem a folytatást. Szóval gyűlnek a baglyok is most már...


Az elmúlt hetek tapasztalatai alapján módosultak-e a kiérkezést megelőzően megfogalmazott tanulási céljaid?

Hát, ha emlékeznék azokra a megfogalmazásokra, akkor biztos azt mondanám, hogy igen. Sajnos minden este valami új gondolattal, céllal fekszem, amit sem én, sem a kiérkezésemet megelőző énem nem tudott soha követni. Változó korban vagyunk, mint Kafka.


Van-e bármiféle félelmed, rossz előérzeted, bizonytalanságod a projekt hátralévő időszakát tekintve?
Ha igen, milyen lehetőséget látsz ennek elhárítására?

Igazából a rossz előérzetem támadt meg. Hogy sajnos gyorsabban eltelik ez az idő, mint hogy az említett változó kor befejeződne. És arra megyek vissza, hogy sem én sem az élet nem változik. Közben meg észre sem veszem, hogy már megnősültem, gyerekeim születtek, unokáim és mindjárt meghalok. Ez sajnos minden jó érzésű ember hátsó gondolatait megmérgezi és gyorsan minél többet akar még élni. És én jó érzésű ember vagyok. És ezt akarom tenni. De Kecskemét is nagyváros Saint Cyr-hez képest, meg amúgy is szent. Szóval szorosabbra kell húznom a derékszíjat.


Egyértelmű-e számodra, hogy a küldő szervezettől ki a kapcsolattartód?
igen  nem


Elégedett vagy a küldő szervezettől kapott támogatással, kapcsolattartással?
Ha nem, kérjük fogalmazd meg, hogy mit és hogyan változtatnál!

Egészen véletlen csöppentünk egymás mellé az evs felhőjéből. Sokat tettünk a landolásig, de most egy vízben hagyjuk, hogy valaki evezzen rajtunk. Idővel majd felszáradunk, elpárolgunk, és új felhőben tanítjuk a következő esőcseppeket arra, hogy tegyék hasonlóan sok örömmel és becsülettel ugyanezt, ha jól akarják magukat érezni. Ha meg gond van, akkor úgy is tudják kihez kell fordulni.


Visszakaptad-e már a nemzetközi utazási költséget a fogadó szervezettől?

Többször is beszéltünk róla, de tettlegességig még nem jutottunk. De jobb is, mert még ajándékokra költeném, amiket majd jól hazavinnék...


Az elmúlt hetek fejleményei és kihívásai alapján adj rövid értékelést az indulás előtti felkészítés hasznosságáról!
Milyen tanácsot tudsz számunkra megfogalmazni az indulás előtti felkészítés további fejlesztésével kapcsolatban?

Egy könyvtáros a vizsgán válaszolhat "nem tudom"-mal, ha kiegészíti azzal, hogy "de tudom hol keressem." Kipróbáltam anno. Nem jött be. De mivel novellába illően rögtön a történet közepére kerültünk, így mégis mondanám, hogy nem nagyon tudom miként kellett volna történnie. Meg úgy egyáltalán.
A felkészítőt meghallgattam, de tudva, hogy meg van onlány is, gyanús, hogy többször elkalandoztam, mert nem sok mindent tudnék visszamondani.
Persze, az ímélben kapott doksikat sem olvastam el, csak.. megnyitottam.
Remélem az őszinteséget is díjazzátok. :)


Bármilyen egyéb javaslatot, észrevételt szívesen fogadunk az EVS programmal és projekteddel kapcsolatban!

Utólagos engedelemmel, hogy ha nem baj, akkor felhasználnám a blogon, a 'papírzsepit fúj a szél' címűn ezt a kérdőívet, mert jól össze vannak szedve a kérdések, amikről magamtól nem biztos, hogy írnék, mert nem jut eszembe és amúgy is csak össze vissza írogatom, ami eszembe jut. Meg amúgy is kellene valami, amivel megemlékezem, hogy már 1 hónap eltelt a jövetelem óta és még mindig itt vagyok. És leszek is még hármat, meg egy kis kirándulás, aztán megyek is, hogy rendet tegyek odahaza. Előre is és utólagosan is köszönöm. :)


Kérjük add meg a mentorod nevét és e-mail címét. *
Ha nem tudod, hogy ki a mentorod, érdeklődj a fogadó szervezet vezetőjénél vagy a munkád irányító vezetőnél.

Lionel Vialon - lvialon@ucpa.asso.fr
De úgy is napok telnek el, mire válaszol...

Jimi

Minthogy a focimeccsek nyomon követése sosem szerepelt a napirendemen, azzal ellentétben most úgy követtem az elmúlt időszakban a labdába rúgó magyar lábakat, mintha a magyar nemzet sorsa lenne a tét. Ha otthon tenném ezt, akkor valószínűleg több sör kísérte volna az estéket, itt, az otthoni mértékegységgel, csak egy sör jelezte az idő múlását, hogy kéne már egy egyenlítő is a ma estin. Ellentétben a portugálokkal való mérkőzésen, ezúttal nekünk volt rá szükségünk. Bár a végére sem a neves vonal nem kúszott a lábunk alá, de még a bak- és a ráktérítő is messzire került minket, kiegészítve valamelyik sarkköri vonallal. Az biztos, hogy a lábunk alatt csak papírzsepit fújt fütyült a szél, merthogy nem a labda, az tuti. Azóta több francia tesó is kinyilvánította a sajnálatát, de azért szívesen elnyomnám, mint kis népet, szájukon a mosolyt. Ők belgások. Én magyaros vagyok, kint lét ide vagy oda se neki. Ezzel véget is ért a nyomozói munkám.

Hogy magamról is (még többet) beszéljek, azon bejegyzésem, miszerint megkurtult a fejem búrája, frissítést követel. Ma újabb kurtításra került a sor, mert eddig (a franciák szerint) spanyol futball huligánul néztem ki, akinek hátul is hosszabb a haja. De hát hogyan is vághattam volna le magamnak normálisan? Szóval ma megtörtént a segítségkapás a hölgyektől, és megnyirbáltak hátul. Viszont, mint hogy híresen a Zsuzska vágja a hajam, leszámítva mikor nem én, és egy megismételhetetlen esetben a Hunor, úgy lett ezúttal elrontva egy francia lány kezétől. Szóval a jól bevált módszer szerint megkértem, hogy egységesen géppel nyírjon körbe. Két évvel ezelőtt voltam ilyen golyó utoljára.
Legalább olyan jó a sima tüsihajba beletúrni, mint a három kis cukigombóc nyulacskába, akiket ma vettünk a Tibor (Thibaud) munkatársammal egy órára St Cyr-től a felfújt Derektől.. igazából nem tudom mi a neve, de úgy nézett ki, mint a Derek az Amerikai história X-ből. Viszont jellemre olyan jámbor volt, mint a nyuszik, amiket nevelgetett, hogy némelyik díjnyertes legyen a nyusziknak rendezett szépségversenyen. Erre nagyon büszke volt.  Osztán vettünk még plusz három tyúkanyót, mert ami eddig volt, az megint ellopódott, és a két kis csibe kénytelen volt a faterral menni vadászni. És most már a fater is örülhet, mert háreme van.
(Tegnap éjszaka közzétettem ezt a bejegyzést, de lefekvésnél eszembe jutott, hogy elfelejtettem leírni pár dolgot, szóval elhatároztam, hogy reggel piszkozatba rakom. Reggel piszkozatba raktam, de elfelejtettem, amit elfelejtettem, szóval nem egészítem már ki vele.)
Kérem mindenki ragadjon egy tollat meg egy papírost, mert átmentem bölcsbe. Elfelejtettem, amit elfelejtettem. Legalább olyan bölcs volt, mint Dumbledore szerint a félelem, most figyel és jegyzetel!, magától a félelemtől. Na jó. Oda Bud, oda az igazság. Elszomorodtam. Nem rég elevenítettem fel pont pár Bud-Terence filmet. Meg amúgy is a Nagyi régen úgy mondta a nevüket, ahogy le van írva. Mond ki: bud spencer, terence hill. Ha már olaszos. A főnök mindig azzal szívatott, amikor kikentem magam magyarosra a meccsekre, hogy elrontottam, mert az olasz az fordítva van. Na de nem is. Esmét egy nagy gratula a magyar harcosainknak. Meg is nézem még újra ezt a remek videót Jimivel, és megyek is, hogy lekapcsoljam a fejemben a villanyt.

A part alatt

A part alatt, a part alatt, papírzsepi úszkál, papírzsepi úszkál. 

Mikkancs látja, mikkancs látja, oda sétál hozzá, oda sétál hozzá.

Csodálkozik, csodálkozik, ne hányd a szemére, hányjad a szekérre. 

Mért nem a szél, mért nem a szél, mért nem a szél fújja, mért nem a szél fújja. 

De az biztos, de az biztos, hogy a nap égeti, hogy a nap égeti.

Szóval elérkeztük oda, hogy én és a testem (nevezhetjük ezt akár királyi többesnek is) nekiálltunk  tegnap a fürdésnek, ami iszonyatos fájdalommal telt. Szegény lélekhordozómat leszedálta a nap. Biztos, hogy a tengerpart lehet az oka. Úgy elvörösödtem, mint egy zavarba hozott tinilányka.

Az egész azzal, kezdődött, hogy a már említett Porquerolles szigetére vetődtem, amit valószínűleg Dicaprioék véletlenül szándékosan felfedeztek már egyszer és megcsinálták a partot/partit. Ezen a képen éppen őket megyek meglátogatni. Ja, nem is, az Thaiföldön játszódik. Na mindegy, ez itt még szebb. De lehet, hogy igazából a Titanicon akartak ideutazni az arcok, csak túl korán szálltak ki, és nem várták meg a kikötést. Ja nem, az meg a titanic koktél miatt volt. És amúgy is, itt a pastis-t isszák jéggel meg egy kis vízzel, amitől olyan tejszerű lesz az ánizs lötyi. Na szóval, csónakra szálltam századmagammal, aztán kikötöttem az álomszigeten. Nagy nehezen bringa fölé kerítettük a gyereknépet, aztán jól nekiindultunk ...volna. Mármint nem akarom leszólni a gyerkőcöket, de az biztos, hogy még a lányaimnak is több töke lesz, mint itt jó pár kis srácnak. Ez persze csak képletes, ugye értik? Szóval az, hogy kétpercenként megállt az 50x fős csoport, hogy igyanak egy korty vizet az hagyján, de.. ah.. meg nyilván nem a tanárok pakolgatták a láncokat sem vissza.. Szerencséjük, hogy a helyszín kárpótolt mindenért. Aztán olyan fürdést csaptunk az mennyeknek sós vizű habfürdőjében, hogy olyat valószínűleg csak Poszeidónék csaphattak a tesákkal anno Kronosz bélcsatornái közt. De hagyjuk a mítoszokat, ez nem mese habbal, ez a való világ. A nap úgy süt, mintha gyesznót kéne pörkölnie, vagy csak Daenerys kisasszony tojásait kéne kikeltenie, hogy megszülethessen belőle egy magyar mennydörgő és a kis Charmander karöltve Fogatlannal. Persze, ha kikelnének, akkor a magyar mennydörgő szépen felfalná a két békés sárkányocskát, mert a magyar mostanában ilyen. A fociban is. Mostanában retronémeteznek is minket, mert sajnos van egy-két (sajnos több) hüle magyar, aki nem lelte meg ím a hazáját, vagy de és most rosszul csinálja, mert nem tanulta meg hogyan kéne és hogyan nem kéne prezentálniuk a jó magyar földet... és tőlem várnak választ, hogy akkor mi most retronémetesdit játszunk? Szerencsére az orosz és angol tesák rosszabb példát mutattak és ez könnyű hárító tény. Szurkoló(dás) ide vagy oda, elfelejtettem elmondani, hogy na.. kivel találkoztam? Semmi konkrétum, de nyilván magyar szurkolókkal, ha már így belementem a fociba. Könnyen kiszúrhatóak voltak, mert parasztlegínyesek voltak, pálinkás butykossal karöltve. Hát több se kellett a legkisebb leginynek, odament hepajkodni velük, osztán csurrant a butykos. És hogy jó példát mutassak, bizony mondom néktek, vannak illő-kellő szurkolóink is. Ugyanis feltűnt egy izlandi cshávó is, és tessenek elképedni, együtt dínom-dánomoztuk egy rövidecske ideig. Megbeszéltük, hogy te vagy az én barátom, a pálinkát nem sajnálom, sokáig éhhélj. Izlandi-magyar két jó barát, együtt issza sörét, pálinkáját. Osztán holnap majd ne felejts el gratulálni. Valószínűleg úgy megtetszett neki a magyar virtus, hogy szólt a tesáknak, hogy egy gólt maguknak is rúgjanak már be, hogy nekünk jó legyen. Amúgy pont csapat építőztünk az arcokkal, így csak két alkalommal járultam a vályú elé, de az pont a két gól pillanata volt. Jobban ráérzek a meccsekre, mint a fanok. Amúgy rajtam kívül egy külföldi van, de ő francia felnövésű. Anyaháza portugál. Ehhe, mi lesz itt holnap, mert ugye magyar-portugál meccset játszanak a srácok. 

Upsz, elkalandoztam. Ott tartottam, hogy a teljes békét és a legfőbb boldogságot elérve egyesültem a Brahmannal és lőttem egy-két képet a víz alatt. Rázendítettem volna még egy Nirvana dalra is, arra az egyre, amit fejből ismerek, de kedves hiányában nincs kit számon kérni dal formájában, hogy hol aludt a múlt éjjel. Meg amúgy sem szerencsés víz alatt énekelgetni. Voltak, akik kipróbálták és nem élték túl. Vagy Constantine lett belőlük és elkezdtek szellemeket látni. Mindenesetre én kievickéltem, aztán tovaszálltam busszal egy kalandparkba, hogy fáról fára játsszak repülőmókusost. Persze atombiztosítással, szóval engem ennél magasabbra kell vinni, hogy rázendítsek arra a bizonyos what a feeling nótára és lejtsek egy táncot az adrenalintól. De azért jó volt kipróbálni. És amúgy is lesz még alkalom, hogy kísérjek csoport, és akkor talán a fekete pályák is meg lesznek nyitva. Mert ugye nem csak a sípályán van fekete, hanem mint tudjuk a focin is.
Kalandos foly(t)atásomként, hogy a napon csillogjak, mint egy Edward, és nem az a fajta, aki a fakó lován szambál, és hogy jól megégjek, mint egy igazi vámpír, és nem megint csak úgy, mint az Edward, rendeztünk egy akadályversenyt száraz- és nedvesföldön, a nagy sós vízben egyaránt, még vasárnap. Lelkesen dokumentáltam az eseményeket, amiről megint csak kellene egy kisfilmet készíteni. Ezzel nincs is baj, de még az előzményekben olvasható volt, hogy ehhez a technika saját, és a gépem, bár csak 3 éves, de régi már. Vagyis, nem a régi már. Szóval nehézkesen történik a feldolgozás része. Pedig van egy-két elmaradt dolog, amit szintén be akarok fejezni.. :)
Viszont új dologként megint csak történtek események. Az említett vasárnapi programunkkor volt alkalmam újra hosszabb időt a sósban tölteni egy deszkán. Egy fontos dologra jöttem rá(ja). Jaj, ha már rája, azt meséltem, hogy a legelső tenger látogatásom azzal kezdődött, hogy egy rák a lábamra akadt, mire én meg szökdécseltem, és a körülettem levő kisgyerekeket hirtelen megtanítottam 3-4 magyar szóra? Na, ez volt. Szóval a fontos dolog. Szeretném korrigálni magam. Anno, töri érettségin azzal kezdtem a feleletem, hogy ha ujjá születhetnék, akkor nekem biztosan egy középkori városba kéne születnem, majd elmondtam, hogy miért és közben elmeséltem Follett katedrálisát, mint középkori város kialakulását. Hát ezt korrigálnám most. Ha ujjá kéne születnem, akkor tengerpartra szeretnék születni. Meg is mondom, hogy miért. A hegyekben elég jól elboldogulok. A téli sportok egész jól mennek, túlélek mindeneket, kormányt és rezsimeket. Viszont a nagy sós víz és a sportjai marhára nem fekszenek. Leszámítva, hogy ki tudok úszni, ha bele zuttyanok. Meg ugye, vizes kaját sem eszem. Szóval mindez korrigálható lenne, ha egy ilyen helyen születnék újra és akkor egyszerűbb lenne. És megtanulnám kezelni azt is, hogy miként lehet hosszú hajjal ilyen helyen élni. Mert az se ment. A sok sós víz kezelhetetlen állapotokat teremtett a fejem fölött (és nem csak azért, mert összecsaptak a hullámok fölöttem), úgyhogy vasárnap megszenteltem az Úr napját és jól levágtam a hajam. Borotvával. Ami amúgy királyul sikerült. Olyan királyul, ahogy Király véd. Persze ezért nem várok nagy eredményeket. A Levente is már megmondta, hogy "szegyen". A Klaudia a szájához kapott, a Hunor is megkérdezte, hogy dicséretet várok-e ezért. Egyedül a drága babahordozó nővérkém mondott tetsző kijelentést. Egy szó, mint száz, Tüzesvíz  indiántestvérünk elengedte a dolgot és feláldozta a haját, hogy Poszeidónnak áldozzon, amíg a nagy sós víz mellett bölcselkedik.
Uff!

áram és víz

Szívesebben írnék a kávé és cigaretta nagy sikerű opuszról, ami az életem elé került, tele arcokkal, kik már odatették magukat az élethez, legalább olyannyira, mint a magyarok bőr rúgás közben az eben. De hagyjuk a kutyuskákat. Beszéljünk a fociról. Én mindent megtettem a magyar csapatért. 15 percet sétáltam, mire egy pizzériára találtam, ahol is 5,9 euróért támogattam a magyar sikert. Persze a csaposék ellendrukkerek voltak. 12 piszkossal értek fel és kajánul vigyorogtak. Hát ezekkel én nem fogok együtt énekelni, ezekkel én nem fogok összefogódzni! Eszén van maga, drágám? Nem lehet eladni az ötletet a KGST piacán! Nem. Baj van a részeg tengerésszel.. Ady, húzz rá egyet minden áldott este. Szóval több kérdés is befutott papírzsepinek, amik arra irányultak, hogy mi fán terem erre a foci mostanság, ha már közel tűzben barnulok. Éppen most értem vissza a meccsről. Bár Resti tartózkodik Párizsban, hogy személyesen mímelje kalapját, énnekem csak a bár maradt. A szakmai megfigyelőképességem, olyan következtetéseket vont le, hogy a lengyel tesák jobban védekeznek, mint anno Freddy, hogy a németeknél van egy diego luna, aki itt mindég mellé lőtt, nem úgy, mint a táncos cshávó a táncos filmben.

Szóval az egész úgy kezdődött, hogy Lunához hasonló amorózóként jelentem meg hétfőn a drága növényeken nevelődött Hyéres városában 40 perces késéssel, mert ugye mi szidjuk az otthon késő vonatokat, de Thomas, a gőzmozdony itt is inkább virágos réteket tekerget. Aztán megjött. Útközben megnéztem, ahogy Daenerys, a dús keblű főhadnagyasszony hazarepül, mint E.T. tette a kerékpáron, és hogy aztán egy másik UCPA sátrait veregessem Hyéres tövében. A bungaló, ahol fejemet álomra hajthattam csak az enyém volt. Kiélveztem a helyzetet, és kipróbáltam a camping tusolóját is az első munkanapon. A napnak köszönhetően nem csikorgattam úgy a protkóm a hideg zuhanytól, de cserébe a harmadik napon az eső is eleredt egész napra, úgy meg a francnak van kedve hideg vízben álfürdőt venni. Még ha ingyé is adják. Meg amúgy is. EVS, az unió fizeti az itt létem, erre még az áramom is elmegy, az meg hagyján, hogy net se volt, csak a ucpa központban... Leírtam már egyáltalán, hogy mi is ez az UCPA? Valami rémlik korábbról, de valószínűleg nem takarítottam képet, hogy mi és hol zajlik itt. Na majd máskor. Most fontos beszámolót kell tartanom. Kezdem egy képpel. 

Ez a kép még az első hétvégi túrámon készült a parttól nem messze fent a hegyen St Cyr mellett. Az álomházam bejáratáról készült, aminek a belsejébe pár éves romantikus időt tervezek a Kedvessel kettesben, hogy aztán átengedjünk a mennyországból pár kis suhancot. Aztán a kis földre szállt angyalkáim felnőnek és búvárkodás közben barlangokat fedeznek fel, ahova a tengeren át vezet az út és ahova a srácok viszik majd a csajokat, ha romantikust akarnak játszani, vagy sok minden mást, a lánykák meg oda bújhatnak az apai szigor elől,.. de persze valamelyik bratyót utána küldeném, hogy ellenőrizze le az oxigénpalack szelepét, jól zár-e legalább úgy, mint az égbolt.

Aztán még a kép idején meg is néztük a legelső, nyitó meccset, ahol a franciák játszottak.. már nem tudom kivel. Nem foglalkoztam vele különösebben. Azóta feldúlták Marseille-t a sunyi angolok és a zoroszok. Volt eszem iszom, dínom dánom, de főleg iszom és bánom. Mármint ők, mert ők kikérik,.. a még egy kört. Szóval szép volt foci. Amúgy szép volt magyar foci! Kalap emel. Bár bevallom jobban szeretek élni és nem lekésni a vacsit, ha már olyan bőséggel osztják, ezért az ötvenedik percnél ráhagytam a futkosás nézését. Szóval csak később lett meg az eredménye a dolognak. És igen, volt egy-két gratula, de azért itt a többség nem nekünk szurkol.. fittyfene a képükbe. Ja tényleg, korábban említettem, hogy a túlélésre játszom, de nem csinálom jól. Ezt a drukkolás elviccelése miatt írtam. Most meg ez a Marseille dolog. Igaz, hogy közel sem voltam, de távol igen, azért a közelben füstölögtek a majdnem petárdák. Hasonlóképp jártam Milánóban tavaly,.. akkor a Black Block, akik nem egy rockzenekar, szerette volna megmutatni, hogy milyen felvilágosult a Rousseau-i életfelfogásból és egy kicsit tovább is gondolták. A civilizáció káros hatásait megfűszerezik a globalizáció káros hatásaival is, és na, az ellen küzdeni kell. Viva la EXPO. Én akkor éppen latin rigmusokra fogalmaztam újra a magyar néptánc ütemeit. De nem kellett volna sokat sétálni, hogy lássam a csihi puhit. Visszatérve, szép volt jó volt egy másik helyen is dolgozni, de az ott.. már sok volt. Mármint, túl sok ember, nagyobb pörgés saját bárral, és az ott dolgozók elfelejtik, hogy ők nem az egy hétre érkező vendégek, hogy minden este berúgjanak. Ők 5 hónapig teszik ezt. Persze jó jó, pálmafák, surf etc., de a magyar valóság 1-2 sörig terjed ki, itt meg.. hagyjuk. Na meg kóstolgattak is egy kicsit. Ahogy a legkisebbet próbára teszik a mesékben is, úgy jártak el velem is. Szerencsésen kivágódtam, így kis meglepetést villantottam egy-két arcra, hogy aztán én is rózsásabban lássam az élet. Na jó részletesebben annyi, hogy azért levágós, ha az emberről beszélnek, és az esti résznél megemlítettem, hogy értem, amit mondanak, de nekem ilyenkor ronom van, kifele jön a csiga, és nem vagyok francia, hogy befelé menjen. Szóval teszteltek, és hát.. jól válaszoltam bár in english. De ezzel megmérettettem, fel a kereszt a vállra, oszt uzsgyi tovább az úton. Nyelvi hátrány foreva, de nem mutathatom mindenkinek, hogy az orrlyukamig felér a nyelvem.. az milyen már. Na vissza a focira. Volt még pár meccs, amit láttam, de a fene se emlékszik már. Viszont kellemes meglepetés, hogy most este lementünk a partra az új kollégákkal, hogy álmeccsnézést tartsunk ismét, és hát kikbe futottam? Na kikbe?

Az egész azzal kezdődött, hogy tegnap a főnök eljött értem, meg azért, mert épp volt egy konferenciája is, és magával hozta az új kollégákat. Nagyon jó arcok. És ma nem dolgoztam, és elmentem a gyerekekkel az uccsó napos programjukra és körbetekertem Porquerolles szigetét, ami feltehetőleg Európa legszebb szigete. Igen, sajnálom Butapest, bármennyire szeretlek, nem a drága Margit az. Hát hogy vóna a Margit? Normális? De tagadhatatlanul ismert a fesztivál, amit minden évben eljátszik egyszer. Az a hisztis. Audrey, Thibaud, Neige, (leírtam az új munkatársak nevét, mert követelték, hogy írjam bele őket is. Majd egy külön írás lesz az arcokról és a helyről. Asszem, talán.) 

(Meguntam, holnap folytatom, lesz magyar-island meccs is.)

Szóval még elmentem fürdeni. 1 órakor. Úgy látszik erről a szokásomról nem tudok megválni, hogy utolsóként vágjam magam vízszintesbe. De az tény, hogy két napja egy tangácska lóg az én kiszemelt fürdőmben. Legalább a sztereotípia megdőlni látszik, bár még nem láttam mást fürdeni menni magamon kívül.. de ez ráírható az előző mondat számlájára. Mindenesetre a sztereotípiák is kialakultak valami miatt, mint ahogy minden viccnek fele sem igaz, a másikról meg nem tudni. Például egy kevésbé művelt ember, mint én, ha megkérdezik, hogy ki Artúr király legjobb barátja, akkor rávágja, viszont a műveltebbje kitér a válasz elöl, és mond egy másik lehetőséget. Aki csak annyira művelt, mint én, azt csőbe húzzák. Illetve az túlzás, mert úgy ölni volt szokás, tehát csak szimplán megviccelik. Ugyanis nyelvi szépségként Lancelot neve éppen úgy hangzik, mintha egy pohár vizet kérnék a nyakamba franciául és biztosan nem azt, hogy papírzsepit fújjon a szél.

Les chefs et les enfants

séfek és gyerekek
Tizenhét hasmives összetanakodék, L.Miki hasát, hogy fölépittenék. Megint tanakodék tizenhét hasmives, hasat megállítni hogy lesz lehetséges. Hogy miért kezdtem el már az előző bejegyzésben is l.mikizni azt nem tudom. De l.miki bulizik pamm pamm. Itt az ideje, hogy beszéljünk,.. pontosabban írjunk arról, ami a bögyömben van, illetve pont, ami nincs, vagyis arról, ami az ember számára is legfontosabb. Nem, nem a szeretetről fogok írni. Legalábbis nem az emberek iránti szeretetről. Hanem az ételek irántiról. Ami kicsit bonyolult kérdés az esetemben. Tudni illik az egyik leghaszontalanabb időnek tartom a konyhában eltöltött időt. Legalábbis egyedül. Párban, társaságban, a nagyival stb. már hívogatóbb a konyha. Egy alkalommal volt is rá példa, mikor még kis töpörödött törpördögök voltunk, kis cirkáló szarmadzagok (gyerekkori szülői elnevezés..), hogy a szentesi kastélyban boldogítottuk a nagyszülőket tesókkal, unokatesókkal. Éjszaka valamiért felébrődött a Nagyi, esküszöm nekünk nem volt benne a kezünk, de a gyereksereg és a Nagyi a konyhában kötött ki egy nagyszabású palacsinta partira. A már akkor is partiarc gyerkőcök szája palacsinta alakúra görbült a hajnali zabától. Addig amíg A Lojzia véget nem vetett a hajnali (gyerek)részegségnek. Hogy én ott voltam-e, azt bizony nem tom (denem) megerősíteni, de többiek nevében is biztos jó kaland volt.

Azóta minden más. Cserkésztáboros krumplipucolások, bő 3 hónap konyhai pincérszolgálat angolosan, számos félresikerült egyedüli főzőcskézés. Rájöttem, hogy én inkább kihagyom ezt az egyszemélyes örömszerzést. Van egy csomó más lehetőség is rá.

Ugyanakkor a téma kényes, nem minden fényes, pláne ha hal és gomba szagú. De hagyjuk az ismert, igen teátrálisan elutasító hozzáállásomat. Ezek sokak számára örömforrásként tekintendő ételek. Hát akkor most viva la tengerpart. Na csak eljutottam a lényegik. Arról akartam csak mesélni, hogy a cékla jó. Talán kiskoromban fejeztem ki először az utálatomat iránta. Azóta minden más. Azóta többször jártam itt az éticsiga zabálóknál fogyasztóknál és többszörösen is túl vagyok a francia gasztro-orgazmuson. Igazából csak a céklát szerettem meg, de azt még Lyonban a szilveszter este.. akkor se és azóta se ettem még se csigát, se vizes kaját. (És nem az áztatott kenyérre gondolok.) Viszont szintén megemlítendő a korábban írt első hetem, mikor még a főnök főzőcskézett szakácsok híján. Valószínűleg, hogy ne viselkedjem illetlenül, és hogy ne a hányással fejezzem ki utálatomat utólagosan bizonyos ételek iránt, ezért egy két dolgot elfogyasztottam, amit készített, szigorúan a kevésbé rosszabbakat választva. Reggeli omlett. Ház az valami zseniális dolog. Mekkora gasztrohímvessző vagyok, hogy eddig csak úgy ettem meg a tojást, ha süteményben van. Egyszerű, gyors, sok módja van. És nem ehetetlen. De a főtt tojás ízét tényleg nem kedvelem. Azt tudom milyen. Azért nem minden más. de mégis azóta minden más.
Szóval másfél napos séf konferencia volt itt a napokban. Ma mère. Hogy mennyit lehet beszélni kajáról, zseniális. A részemet azzal vettem ki, hogy fel kellett vennem az egészet. És mivel a felszereltség itt sem különbözik az otthoniaktól, (sőt!) ezért a saját fényképezőmmel kellett felvennem. És persze nekem is kell belőle rövidfilmet alkotni, hogy a lusta haspók séfek is értesüljenek a fejleményekről. Très bien.. a szépséghiba csak az volt, hogy a fényképező nem órák felvételére való, így 23,5 percenként oda kellett ugrálnom újraindítani a felvételt.. sose nyomj fullba kretént. Hát én megtettem a berohanásaimmal a konferenciára. Egy csajszi volt közöttük, neki meg kirohanásai voltak, mert szegényke próbált rendet tartani, de hát.. férfiak, ráadásul szakácsok egy helyen.. volt egy kis óvódás fílingje a dolognak, cshávók, akik karácsonyra épp olyan cuki műanyag főzőedényeket kaptak szintén műanyag zöldségekkel. Dicséretképpen megcirógattam a torkukat egy kis pálinkával, hogy tudják mi a jó, mire hosszakat kezdtek pislogni, pláne, hogy felzendült egy kis kitchen-rag. Jaj, a cukiságról eszembe jutott még egy. 

Ugye azt már tudjuk, hogy kis szarmadzagok jönnek ide, hogy még itt is vigyázni kelljen a tepsi étségükre és hogy a tanáraik még véletlenül se tudják a sulit kipihenni nyári szünetben sem. És mint mindég, én bizony komolyan nekiültem, hogy megebédeljek, de tuti full kreténnek néznek, mert egyfeszt telivigyorba van ágyazva a képem, még amikor egyedül vagyok, akkor is. Ennek az oka, hogy a cukiságfaktor igen megugrott, mióta itt van a gyerekcsorda. Hát kettő nem elkezdett ríni zaba alatt? Az ok is hamar kiderült. A vezetők jöttek szólni, hogy azért rínak, mert egyedül eszem. Hát több se kellett a legkisebb leginynek, odaült, hogy megetesse a vadakat, hogy újcirkuszt és kenyeret adjon a népnek, vagyis odapattant kajástú, osztán leosztotta őket, hogy, na mivan? Papírzsepit fúj az (orr)szél?Há, de ni rí bundás, itt vagyok, minden a legnagyobb rendben, míg egy magyart látsz enni.. persze ha nem látod, az se baj. Majd ha nagyobb leszel láthatsz másikat is, olyan nyitott még a határ az Unión belül, amilyen a nyugati nyitottság a nemi hovatartozásra. Aztán majd meglássuk milyen domino parti lesz, ha az angolok bedobják a törölközőt. Hülye angolok, angol hülyék. Mondtaja francia katona a várból. Hát..ezért nem tanulnak meg 8-9 év tanulás után sem angolul a suliban. Upsz.. én sem tanultam meg... bakkfitty, azért egy papírt összekapartam az angol (nem)tudásomról. Bánom, hogy nem vettem fel azt a két szóbelit. Szétröhögtük magunkat a vizsgáztatókkal. Épp úgy, mint az ocsmányirodában meg a rendőrségen egy hónapja, mikor intéztem az orvúl eltulajdonított pénztárcám és papírjaim ügyét. De azért vigyáznom kell, hogy a temetésem ügyét ne kelljen, legalábbis ne itt kelljen intézni. Bár tagadhatatlanul rosszul dolgozom az ügyön. Például ma megnéztük a francia-román meccset, és hát ott volt az a kis pici gólocska, amivel a románok egyenlítettek. Hát nem akkor ujjongtam fel éppen? Így hamar megtudtam, hogy itt a déli franciáknál kicsit erősebben működik a rasszizmus, úgyhogy nem jó ötlet ilyen meccsek közben viccelni.. Ezért visszaváltoztam a horoszkópommá és tovább úsztam az árral együtt. Ha a kékek kihagyták, mondtam velük, hogy putain, amikor megszerezték a 2., nyerő góljukat, akkor meg.. elmosolyintottam magam. És most ennek örömére megyek tv macisat játszani. Grrr. phü! Bonne nuit!

   

Olajfák hegye

Azt hiszem rémlik, hogy volt valami háborgás a vasárnapi (nem) nyitva tartás miatt odahaza.. elnézését kérem mindenkinek, aki vasárnap szeretett volna boltba menni. Mr. Vendetta hibája, hogy a Nagy Ben bácsi majdnem maga alá durrantott. Ah, egek, micsoda asszonyizációk. Már megint. Nem tudom abbahagyni. Ebéd vagy vacsi, nem baj, nyugi nyugi. Szóval az úgy volt, hogy régi hű társam oldalán, oly sok harc, küzdelem és várt győzelem után elmentem ebédelni a partra a főnökkel, és a "sportszövetség" egyik koordinátorával (és a családjával), akin keresztül itt vagyok. Csak hogy megnézze élek-e avagy halok, és hogy megünnepeljük az itt létem, és hogy bebizonyítsam neki, tényleg vannak olyan példamondatok a nyelvkurzusban, mint hogy j'aime beaucoup les filles. Mindenesetre az történt, hogy a hű társam elhagyott, pedig olyan bizodalmam volt az irányába, hogy nem is engedtem, hogy a többiek is jöjjenek vele. Öreg hiba. Sose bízz senkiben. Szóval szomorúságomban el akartam menni a boltba,.. én kis naiv. Júni 6-án, hétfőn délután. Körülbelül 14:13 perc harmincadik másodpercében értem az első bolt mellé, hogy pótoljam a hiányt és vegyek hajgumit. Hát az biza zárva. Fogta magát a legkisebb és bátran ment tovább az úton. (Ami itt valóban szükséges, mármint a bátorság, mert szinte sehol nincs járda. És a franciák amúgy is veszélyesen vezetnek, pláne, hogy még ihatnak is hozzá egy keveset.) Szóval a legkisebb leginy azt találta szellemvárosban, hogy ma is csak inni tudna, ha akarna, mert hogy vásárolni nem hogy hajgumit, de még egy fr. zászlót sem tudna, nacionalizmus ide vagy oda sem. Így hát megint csak eszébe jutott szeretett kicsiny hazája, és arra gondolt, mekkora durrantani való Ben bácsik vagyunk, hogy egy vasárnap miatt lázongunk, amikor itt az Úr napját két napig tartják a hétfővel együtt. És a spanyolokról ne is beszéljünk. Meg amúgy is..
De ha már, akkor ne álljunk meg az Úrnál. Jézus él! Köztünk van! És nem én vagyok, bármennyire hajaz a fizimiskám. Ahová lépek hajszál terem. De ha már úgy is boltvadászat, és ha már a templom is tárva nyitva, mert ugye hétfő a 2. vasárnap, és most először láttam az isteni vityillót is nyitva, hát bementem. Én, Lázár Miklós Kecskemétrő', templomban hangszóró felhangosít, háttérzaj leszáál!! Egek, nálunk miért nem kapcsolnak egy kis kultúrát a templomban, ha üresjárat van?! Tessék, Allegri, szűk negyedóra öröm az ürömbe.
Ha már emelkedett hangulat. Ma voltunk vásárolni tusolótálcát és társait a mindenessel. (Figyelitek? Van mindenes, nem ex-séf, séfsegéd, takarító, animátorok, még főnök is.. akkor én mit csinálok? He-he.) Mivel szépek és kommunikatívak voltunk, és raktárból kértünk ki motyót sok pénzért, ezért kaptunk egy üveg bónuszpezsgőt L.Miki részére. Szerencsére a márkája nem bónusz, akkor nagyon olcsónak nézne ki. És a kommunikatívak rész sem túl igaz, mert ez a cshávó az egyik legjobb arc, de még franciául sem mer hozzám szólni, (angolul, ha akarna sem tudna), mert lehet azt hiszi, hogy akkor feldarabolom és a kecskék elé vetném. Vagy a tyúkok elé.. vagy szimplán kiosztom a gyerekeknek jégrémnek desszertként. Mindenesetre mikor már éppen összeszereltem a dobszerkót, és éppen folyamatban volt az új tá és titi ritmusképletek kifejlesztése l.mikik részére, akkor rabolt el, hogy segítsek neki. Behúzott a csőbe, mert kávét emlegetett, amit ittunk is egy haverjánál, és aztán kiderült, hogy a kaland csak belépő egy, a saját tulajdonba kerülő pezsgő irányába. Emelkedett hangulat foreva', tous les jours...  ja, nem is ezt akartam mondani róla. Hanem, hogy hazaúton megálltunk egy dombocska mellett, és felsétáltunk. Kilátás öblökre, mellette rengeteg sós víz, talán benne egy Ábel, körben sok hegyek, és a dombon olyan olajfás fíling. Szóval már a fölfele úton eszembe jutott Csillag alatt született Jézus Krisztus, első ezen a néven, a zsidók királya, az Úr, az Ember Fia, és védelmezője mindeneknek. Életművét kiadta a God & Company, díszkiadásban is! Szóval tudjuk ugye, hogy az egyik fejezetében több szó is esik arról az olajfák hegyéről. Valószínűleg Ő is ilyen szép helyen hagyta pihenni a barátait, mint ahol ma mi jártunk. Nem is hangozott el egy szó sem, csak lassan lesétáltunk és egy utolsó pillantással felnéztem a hegyre, hogy emlékemben éljen tovább, majd egy fanyar mosollyal nyugtáztam, hogy ennek a hegynek a tövében is áll a szemét, és közte itt is papírzsepit fúj a szél.    

La mer et une fille

a tenger és egy lány

Talán látszik, de talán mégis látszik, hogy a képen van láb, ing, árnyék, homok víztől fodrozva stb. Azt hiszem mondanom sem kell mindez mit is jelenthet. Hogy mindennek van árnyoldala. Nekem itt éppen balra esik, de nem is kéne sokat fordulnom, hogy a jobb oldalamon legyen. Az egyik láb a verőfényes napon van, de el lehet hinni, hogy a tenger habos vizétől és a vele sodródó homoktól az is épp annyira dzsuvás, mint a bal oldal. Bármennyire tükrözi ez a tengerpart a jólét és a szabadság biztos érzését. De hát kit érdekelnek a háttérben történő dolgok, ha tényleg a jólét és a szabadság (majdnem) biztos érzése lengi körül a tengerpart közelében élőket? És vele együtt engem is? Pár napja bezárták a Louvre múzeumot, a művészeti kiállítások utánozhatatlan házát, a tökéletes üvegpiramis alatt megbúvó kincses palotát, azt a sok összesuvasztott kacattal teli pincét. Mert Párizst elöntötte az eső. Pedig elég lenne kihozni onnan a bárgyú mosolyú képet, és a kutya nem menne be a Louvre-ba többet. (Amúgy sem mehet be az emberen kívül más állat...). Az említett képet kérdeztük az esetről. Kérésére nem közöltük a felszólaló teljes nevét.

 - Számomra felfoghatatlan, hogy '14-ben átlagolva a napi nézettségem 25500 szempár volt, azaz 51000 darab szem szemeződött rám!! Feltudja ezt fogni?? Most meg nem elég, hogy itt terrorizálnak minket, de még az eső is esik! Felmondok!! - M. Lizát azóta fizetésemeléssel tartják a Louvre-ban, hogy kompenzálják a 6,4%-os nézettség visszaesést az újra megnyitott pincében. A sztrájkok sem maradtak még abba, de az itt meg szintén nem érdekel senkit. Mert itt bizony a tengernél szép az élet. Szállodák, pálmafák, tengerparti fények, árnyak. Rengeteg ismerős nincs, de úú, olyan szép helyek vannak itt, hogy még képekkel is újítom a bejegyzést. 

Tegnap szombat lévén sem pihentem, csak aktív kikapcsolódást tartottunk az ex-séffel. Van ott a 2. kép hátterében egy kis hegy. Na, ott túráztunk egyet. Pontosabban 17212 lépést tettünk meg oda és vissza. Köszönjük a hasznos mobilalkalmazást a kitalálójának. A szép helyek mellett többek között vele is találkoztam. (3. kép.) Ami érdekessége volt még az útnak, hogy a szintén 2. képen látható tájat belepte a tengerről érkező köd. Mivel a francia tudásom csak bizonyos szinten gyakorolt, és az ex-séf  sem tud angolul, így váltóbeszélgetést rendeztünk. Valahogy így nézett ki egy párbeszéd. - It's come from la mer?" - Oui, la mer and cloud. - Szóval elvoltunk. És közben volt időm gondolkozni, hogy mi mindent kellene megírnom. De persze abból most semmi nem jut eszembe. Egy dologra viszont nem tudok nem gondolni. Én tényleg sokat dolgoztam rajta, de sajnos még így is olyan édes vagyok,.. vagy csak szimplán a szúnyog a legokosabb élőlény a földön és tudja, hogy a magyar vér a legjobb a világon. Mert itt senkinek nincs gondja velük.. annyira, mint nekem. Szét vagyok zabálva. Tarthatatlan. Azt hittem, hogy eljövök ide külföldiába és majd megint megfogyatkozom, erre föl annyi kaja van, hogy háromszorozva mennék haza, ha a szúnyogok nem csapolnák le a vérem nagy részét. Viszont az biztos, hogy a meleg ellenére még nem tudtam magam rávenni, hogy fürödjek is a nagy sós vízben, mert még mindig erősen fújja a papírzsepit a szél a tengerparton.

 .

Álljfel-torony

A torony felállt, még pénteken.  (A szezonzáró koncert címe volt az Álljfel-torony.) Nagyon sok ember kellett hozzá, de most olyan gyönyörű. Csak úgy, mint Provence. Várnom is kellett rá, míg a főnök kijött értem a reptérre... de nem csodálkoztam, miután Marseille-ben a híres Taxi filmek útvonalait végigjártuk. Persze nem direkt, hanem mert legalább ötször eltévedt. A cél előtt meg nekitolatott egy kerítésnek, hogy megforduljunk, mert ugye a cél előtt is el kell tévedni. 5 perc múlva odaértünk, ahova kellett. A saját kocsija mellett elhaladva láttam, hogy annak a hátsó lámpái is be vannak törve.. megjegyeztem és finoman elröhintettem magam. Amúgy jó fej és tud angolul. És rengeteg sör van a lakásában, aminek nincs ajtaja. Meg Pastis de Marseille. Ánizs lötty.
Szóval (bor, mámor) Provance. Tikkadt szöcskenyájak legelésznének rajta, ha nem lenne ilyen szárazság. Még a tikkadtak sem maradnak meg. Ami nagyrészt jó, mert amúgy ma (kedden), amikor mentünk a kocsival (két kecskét venni), bemondták a rádióban, hogy Franciaország több pontján is bezártak a sulik a nagy esőzés miatt. Nyugi nyugi, már nem dobálóznak és játszanak robbantósdit, tényleg az eső miatt. Persze páran még sztrájkolnak. De ők sem az eső miatt. Hanem csak úgy. Jó lét van, unatkoznak. Provance meg még mindig esőmentesen szép. Valószínűleg régen sok színű házak voltak itt is, de a nap minden színt kiszívott már az idők folyamán és mára csak a FFF3A6 és a F2796C között váltakoznak a városok és faluk színei. Szóval a vajszín és a fakó piros között.
Tehát ma egy amcsi nőtől vettünk kecskét. Cukik, főleg amikor a kocsi hátuljában csúszkálnak a deszkalapon, és ha kőrforgalomhoz érünk 80-al és abból kell 3 ívet kihozni, na akkor meg pláne. Még mekegni sem volt idejük. Cserébe Basile (az említett főnök) helyettük is csinálta. Szépen bánik az állatokkal. Van tyúk is, meg 12 tojása, meg kakas, meg most már a két kecske. Volt több tyúk is, de azt ellopta a sima bőrű vagy a fox. Betűzzem? F.O.X. Köszönjük Tom Hanks és Meg Ryan. Ha már romi környezet. Tengerparttal, pálmafával. Saint Cyr sur Mer. Ahol vagyok. Basile mindent nyitva hagy. Az ólajtót is. Szépen bánik velük, de nem egy gyakorlott állattartó. Itt vagyok tehát.
Brüsszeli átszállással, még hétfőn. Azt hittem a Marseille-be repülőt nem fogják felengedni a légtérbe olyan esővihar volt. Meg amúgy sem terveztem már az elején meghalni, de engedték, és nem haltam meg. Aztán összeraktam az ágyam, ikea foreva, csak gondolom régi kiadás, meg pár rozsdásat kivettem és újakat raktam bele. Meg berendeztem a szobám kis takarítás után és kipakoltam és végig gondoltam mit hoztam, amit nem kellett volna és mit nem hoztam, amit kellett volna. De a bepakolás sosem volt az erősségem. Negyed 6-re összepakolódott a táska, 6 percre rá indultunk is. Ez volt vasárnap. Érzékeny búcsú a vonatnál, Lett volna, ha nem a jobb felső 5-ös és 6-os és szinkronban a bal felső 5-ös és 6-os közül próbálom a déli...khmm.. na mindegy.. Meg amúgy is, ni rí bundás. Pénteken Kornéltól már kaptunk meghitt pillanat eleget. Volt nagy búcsú. Csíksomlyó nem látott akkorát. Aztán szombaton is volt. Azt hittem mire ideérek, addigra itt fog tolongani a sok kis francia gyerkőc, nekem meg ketté áll, aminek ketté kell. Hát logikus. Még nincs vége a sulinak. Nem is leszünk a héten többen négynél. Aztán meg elmegyek 5 napra szemináriumra. És aztán meglátjuk. Most egyelőre felépítettem egy rajnak való tábort, bele ágyakkal, meg a két kecske(mét)nek ólat készítettem. Na milyen vagyok? Pacsit! Sátrakkal nem volt egyszerű, m63-as méretű sátrak ha sárkányosat játszanak az nem vicces. Ahelyett, hogy csak simán papírzsepit fújna a szél.


ps.: Indokolatlanul ideteszem a zarándokok kórusát, mert jó és szép.