beszélnünk kell!

- Beszélnünk kell!
Rájövök, hogy mégis csak van rekeszizmom, és görcsölni is tud. - Rendben.
- Tudod,... csak azt szerettem volna mondani... sosem voltam jó az ilyenekben..
- Elforduljak? Vagy írd le.. hátha könnyebben megy.
- Nem, nem...  ezt személyesen szerettem volna elmondani.
- Hát... jó... itt vagyok.
- Szóval,... jaj, ez olyan nehéz... elfordulsz?

- Igen,... hátha könnyebb lesz.

- Köszi!
- Szóval?
- Várj,... csak... átgondolom.
- Rendben, tudod... én itt vagyok..

- Igen, tudom... de... nehéz.

- Sok minden nehéz...
- Tudom...

......
- Akkor.. zavar a csend? Ne kapcsoljak zenét?

- Hu, lehet, hogy az jó lenne...
- Oks.

- Ne ezt, ez túl lassú...

- Figyi, mit szeretnél mondani?...  Na ez pörgősebb, jó lesz?

- Azt hiszem.
- Miért hívtál?

- Szerettem volna mondani valamit. 

- Akkor csak kezd el.. talán az elején.
- Szóval, amikor megismerkedtünk... és most..

- Ühüm?
- Szóval...
 tudod az fájt, hogy régebben, mikor bohócosat játszottam, a piros labdácskát, tudod, amit az orrunkra lehet tenni, szóval megpróbáltam az orromba feldugni. Azt hittem elég kicsire össze lehet nyomni. És nem sikerült.. és fájt.