cigitárca

Üres, és behorpadt, megőszült fémdarab.

Na az Öreg nem ilyen volt. Merthogy az övé volt ez a tárca is. A másikban meg még ott pihennek a Sophie-k. Évtizedeket átaludt cigik, íz-világokban már messze tévelygő aromával és szellemmel.
Na ebben hasonlít az Öregre ez a tárca. A cigarettasor szelleme messze jár, hüvelye békésen pihen, hamuvá lesz. Mint az Öreg.Ő kocsis volt, fuvaros. Többet akart, de a rendszer nem úgy működött.

A halál-kerülő titkot ketten őrizték. Az Öreg és a zsebbe csúsztatott cigitárca. A horpadásnak több emlékőre is van. Például a mozdonyvezető, a helyszínelők, a sorompókezelő, a száj tátott csodálkozók és a hálát mormolók.

Az egyik útja során történt. Fémek csomópontjánál, ahol egymásba gabalyodtak a szereplők.

A vasutas békésen aludt, feledve a kötelességét. Le kell ereszteni a sorompót. Nem sűrűn, csak éppen mikor a vonat arra téved. Persze a vonat nem téved csak úgy arra, adott a pálya.

Talán még egy feladatot is össze lehetne állítani belőle.

Adott a vonat és a teherkocsi súlya, tömege és távolsága a találkozási ponttól stb. Melyik halad el előbb a sínátkelőnél, ahol a sorompókezelő békésen alszik, feledve a feladatát.

Hát az Öreg és a vonat egyszerre értek oda.

Persze, ahogy az lenni szokott fémek találkozásánál, a kocsi jól összetört.

De a fő titkok őrzője kiszállt a kocsiból, hogy felébressze a sorompókezelőt. A mozdonyvezető nagyot nézett. A helyszínelők meg hitetlenkedtek, hogy a kocsisnak egyetlen sérülése lett csak.

Behorpadt a zsebében a cigitárca.