felhőben bujdosó

Felhővel véstem este a falamra: jobb te sem leszel már soha.

És hogy e tettre mi késztetett? Miért varázsoltam falamra koszos férceket? Szavak nem kellenek, csak a véred, hogy miből lettél, azt sosem nézed. Várj csak egy kicsit,.. hallgasd!.. valami épp elgurul. Válaszom nehogy vád érje undokul. Állítsd meg! Ott van! Megfogtam! Nyamm... Na így kerek az élet a gumiszobámban. Párna nincs itt, hiszen minden puha, pihe-puha vattacukorka. Gomoly a talajban, bárány a falban, csupa-csupa felhő van az agyamban. Ezért űzöm hát felleggel a festészetet, hogy lenyűgözzem majd az én vendégemet. Már bejelentkezett, jön is nemsokára, hallgatott ám a kis cinkosára. Rá is írja majd a kosarára, megyek a barátom felhő birtokára. Én meg majd itt várom a jövőben, tíz év múlva délidőben. Ha jön és kopog jó nagyokat, én bentről hallgatom majd a tompa hangokat. Összeütöm a már ráncos tenyerem, és magamban röhögcsélve mondom, nézd mi lett belőlem kedvesem. Ajtót nyitok csendesen, de elámulni sem lesz időd rendesen. Becsapom az ajtót mögötted, és egy kis felhőhöz kötözlek. Ijedt tekintetedre megmagyarázom, ez nem a legrosszabb álom. Itt még a lift is felhőből van, hát lógjál rajta nyugodtan. Fontos nekem a biztonságod, még inkább a boldogságod. Csak meg akarom mutatni neked, hogy falamon a múltat hogy idéztem meg. Színessel festettem a nagy részét, te adtad hozzá halványan a szürkét. Nem is volt ez a látványnak kárára, hiszen nekem is így lett teljes a színskála. Idővel a szürkét megszerettem, és már a fehéret is sötétebbre kevertem. Aztán eltűnt a piros, a sárga meg a kék, mindent befogott a szürkeség. De hisz tudod hogy van ez. Hát érdekes. Vagy tudod mit? Ismered Dzsuang Dszit? A lepkével álmodót, megfejthetetlen gondolkodót. Hát nem álmodta a lepkét. Csak vakargatta a tökét. Mondani akart valami ütőset, falrahányt felhőket. És Vizi nem is ment a pályaudvarra. Csak még több kevertért a konyhába..na látod mik vannak a falamon? Azt is láttad ott? A plafonon. Hogy kellett szaladnom. Nyakam abból a csomóból kihúznom. Hát mégis van súlya a szónak? Akkor mit mondjunk a gumiszoba lakónak? Torz nyelveken beszél? Ezen segít egy röpke szél. Szél szél. Szélforgó. Kötélnek eresztve minden szó. Felejtsük el mi bántó. Mi bántó? Csacska-macskakaparás. Kezdődjön a pucolás. Meszeljük ki felhővel a falat. Ja, és kéne még egy-két gyogyi falat.. kell a francnak, remekül vagyok.. örülök, hogy gumiszobában lakhatok.
Hát itt véstem felhővel a falamra: jobb én sem leszek már soha.