szeretet

Ádám és Éva egymás mellett ülnek meztelen.

Összenéznek és beszélnek egymáshoz.

Éva sír, és Ádám vígasztalja, inti.

Tudják jól, hogy nem ehetnek a fáról, ami ott áll előttük.

Évát álmok gyötrik, nem ijesztő, nem fájó, de mindig ugyan az. Levesz egy almát.

Nem meri megtenni, mert tudja, hogy tilos. 

Kíváncsi, fél, és ez fáj, de mégsem tudja rávenni magát. 

Ezért sír.

Ádám letörli Éva könnycsepjét, és gondoskodón megfogja az arcát.

Odahajól hozzá, és csókot ad a homlokára. 

Közben felkel és suttog.

- Ne aggódj, nem történhet baj.

A fához sétál, leszed egy almát. 

Beleharap. 

Megeszi az egészet.

Éva sírva várja. 

Ádám visszasétál hozzá, és átkarolja. 

Ő is sír.

Suttogva megismétli.

- Ne aggódj, nem történhet baj.

Mindketten sírva állnak egymást átkarolva. 

Ádám újra homlokon csókolja Évát és a fülébe súgja.

- Fel kellene öltöznünk.