Latatlanban

Azt kell, hogy mondjam, latatlanban dolgozom, mert sajnos pontos szamadatokkal nem tudok szolgalni.

Egy biztos. Egyszer fordult elo, hogy 8 orat dolgoztam. A maximum, ami az allokepessegemet tukrozi, az a 16 ora. Azert mondom, hogy az allokepessegemet, mert vegig talpon voltam, es oda vissza rohangaltam, mint pincer. A tobbi munkanapomon 10 ora felett dolgoztam. A lenyeg, hogy nagyjabol 3 napi munkambol kifizetem a szallasom, a berletem, es nemi kajat, bar arra nem sokat kell koltenem a munkahely miatt. Az osszes tobbi pluszba jon. Mivel sosem szerettem a piszkos anyagiakat, ezert ezt ezzel le is zarnam.

Mint ahogy az feltunhetett a Kedves Olvasoimnak ritkabban irok.

Ne vegyetek ezt zokon kerlek, szimplan csak el vagyok faradva, es orulok, ha nem esik ki a telefon a kezembol. Na es akkor meg gepeljek is.. mi?.. :)

Viszont nem csak ez tart vissza. Sajnos azt kell, hogy mondjam, azon kivul, hogy nem tudom, hogy mikor vegzek tenylegesen a munkaba, nagyjabol beallt a rendszeresseg az eletemben itt kint.

Tenyleges tortenesekrol nem nagyon tudok mar irni.

Maradnak tehat az erzesek, amiket neha en sem tudok hova tenni. Nem hogy az olvasoim.. :)

Itt meg is emlitenem a mai "torteneseket". A gonoszok megint beallitottak cafe station-be, ami annyit tesz, hogy a konferencian resztvevoknek osztogattam a kavet es a teat. 3 napja csinalom ezt, pedig tiltakoztam hajnalban, hogy mostmar eleg volt. De a nemet kisfonok, csak rohogott, hogy.. 3 napja csinalod? Legalabb tudod mit kell csinalni.. Bunko vagy Bugsy! :)

Legalabb ma nem volt olyan unalmas, mint eddig. Mindenesetre most se tudtam magammal mit kezdeni egy hosszabb semmittevesemben. Ezert megalltam 5 centire a faltol, es az apro mintazata miatt elmerengtem.

Azt mondjak, aki hosszu evekre maganyba vonul azt megtalalja a vilagossag. A 2. szint, hogy ele tesznek egy falat, es megtanul keresztulnezni a a kis molekulain. En ezzel kb. 5 percig probalkoztam. Eredmenytelenul. Persze nem azert, mert lehetetlen, hanem csak mert szimplan elgondolkodtam. Eszembe jutott a tegnap esti hazamenetelem, amior egy idosebb holgy a vakvezeto kutyajaval felszallt a buszra. Aztan eszembe jutott, a legmegfelelobb kerdes, amit feltennek neki. Mostanaban tolem is sokszor megkerdezik, amire en csak azt tudom mondani, hogy hianyzik a kedvesem, a csaladom, az otthonom. Es aztan azon merengtem, hogy o vajon mit felelne erre a bizonyos "amugy hogy vagy" kerdesre.

Talan valami ilyesmi lehet a valasz:

Latok az ujjammal, a kezemmel,
latom oket az eszemmel.
Latok az ajkammal, a nyelvemmel,
latom oket az eszemmel.

Latok a fulemmel, a testemmel,
latom oket az eszemmel,
Latok az eszemmel, verzo szivemmel,
csak egyel nem latok: a szememmel.