Les dix petits enfants

Kétes érzéseim vannak a győztes portugálok miatt. Örülök. Bár ez egyoldalú, mégsem kétes. És miért ne tehetném meg? Csak azért, mert a vesztesek országában vagyok? Nem, nem úgy értem, mint, akit lúzerek vesznek körül, csak azért a francia csapat pont arról híres, hogy hazai pályán sosem.. meg amúgy sem kell kinevetni valakit, csak mert olyan hányattatott sorsa van, mint a Ronaldonak a pályán. Ők meg nyilván így tettek. Hiába, legszebb öröm a kár kár kár - mondta holló és kiesett a sajt. Nekem meg beesik. Egybeesik az ízlésemmel. Délben és este is. A meccs szépségét amúgy az adta, (a sörön kívül, amiért átlógtam a kocsmába), hogy lentről hallgattuk az asztalpüfölést, a séf üvöltést, mert mire mi is láttuk a nyertes gólt, addigra ő már 4 másodperce üvöltözött, mint a fából végre szabadult. A séf portugál, még őszinte ember. Az ablaka a kivetítő fölött van, és a sok francia trikolór közé jól belógatta a portugál szalagot, hogy senki se felejtse el, ki lehet még a parkett pálya ördöge. Amúgy ja. Isten ilyenkor vajon mit tol? Két csapat játékosainak imája száll hozzá, hogy segítse őket nyerni.. anyáknak nincs ilyen nehéz dolga, ha veszekednek a pondrók, akiket ugyanúgy szeret, és nincs igazság. Mindegy, jó pedagógus fönt az öreg, az életet adja adja, egyszerre csak abbahagyja. Mindenesetre az emelkedett hangulatban majdnem elénekeltem az Internacionálét. - Úgy érti, a Marseillaise-t? - Bocsánat, mindig keverem a két csapatot.. Osztán a vereség sok összetört szívet eredményezett. Sok szem görbült sírásra. Persze inkább a könnygáz miatt, amit még pluszba kaptak a honfitárs védelmezőktől a francia drukkerek. Bezzeg a séf, na ő lejött ellenhangolni, és fogadni a gratulációkat, ami jár. Megható pillanat volt.. Kár, hogy a franciák nem értik, ha azt mondom: Nem megszédülni! Önbecsülés kolléga! Na, ennyit a fociról. Térjünk vissza korábbra.

Én elmentem a marseille-be fél pénzzel. Mozdonyt vettem a marseille-be fél pénzzel. Thomas mondja - neeeem gyüvők. Kárikittyom, gyüjjön má'elő, én mondom, mostmá' másodszor... Neeeem gyüvők! Se oda, se vissza nem jött rendesen a vonat. Szeretném megerősíteni, hogy nálunk is előfordulnak ilyenek, de nem ennyi és ilyen minőségben, plusz ennyi pénzért. De legalább első osztályon lehet utazni, ha nem éred el a csatlakozást és kérsz jegycserét, meg addig van időd egy kis városnézésre is. Szerintem meg is lepődtek az infópultosok, hogy ilyen nyugodtan, mosolyogva intéztem a dolgokat. Híres utazásom címere ÖA. Önkéntesek szemináriuma. Itt létem egy újabb misztériuma. Bepótoltuk a sztrájk miatt elmaradt szemináriumot. Hát.. mit is mondjak. Egy hónapos késés után már nem sok kérdés maradt bennünk, ami volt, azt meg a lidl felirat mögött megtaláltuk.

 Itt éppen egy üveg segítségével próbálom ki, hogy tovább tudok-e lent maradni, ha magammal viszek a víz alá plusz egy üvegnyi levegőt. Sajnos a kísérletet meghiúsította valaki, mert előzetesen megtöltötte az üveget sörrel. Én tényleg nem akartam meginni. Viszont most már kíváncsi vagyok, hogy szénsavmentest könnyebb-e víz alatt inni. Szóval volt nekünk egy EVS szeminárium.

Tíz kicsi gyermek önkéntes lett egyszer; s Sommiére-be ment,
Egyik algír, volt szobatárs, s még maradt kilenc.
Tíz kicsi gyermek sétára ment egy szép kis városba,
Egy szomszéd német ajkú kölök , s nem maradt, csak nyolc.
Tíz kicsi gyermek későn feküdt le, és sokat koccintott,
Több el is aludt másnap, s így is maradtak még tízen.
Tíz kicsi gyermeket felvilágosították, kiképezték,
Egyik délről, másik ÉK-ről szomszéd, s már csak hat maradt.
Tíz kicsi gyermek játszadozik a medence vizében,
Egy megcsíp egy kis üvegest, és koccint vele a többi kilenc.
Tíz kicsi gyermek tanulgatja a törvény betűjét,
Egyik sem lesz bíró, csak marad focimeccset bíráló tíz.
Tíz kicsi gyermek ringbe száll, plusz egy piros bika,
Többen lépre csalják, s csak forgatja fejét a tíz.
Tíz kicsi gyermek koncerten is jár, jóleső retrón,
Együtt ropja azer, örmény, finn, görög, spanyol.
Tíz kicsi gyermek kiül a holdra s sütkérezni kezd,
ukrán, szerb, magyar, algír, osztrák folyóban edz.
Tíz kicsi gyermek magára hagyva, árván ténferegnek,
Pazar egy öt nap volt, és vége is, már haza is mentek.

Az osztrák sráccal örök barátságot esküdtünk, és megbeszéltük, hogy leszünk mi még egy ország-világ barát. Megkaptam a kalapját, hogy a tengerparton ne süssön a szemembe a nap. A szerb lány, véletlen az ikertesómmal alkotott egy párt anno, de elvonatkoztatott. Barát marad. Az ukrán lány fotózott a víz alatt és felett.  A görög, nem isten, de zakkant. Nicolson és birdman style. Amúgy malaka malaka, (nem fordítandó). Az algír, a macsó vagány, nálunk kinéznék, de azért jó fej. Az örmény, a nemzeti válogatottjuk egy focistája, aki egyszer megszívatta a nővérét, és ezért van most EVS-en. A nővére leszervezett neki egy hetes nyaralást a francia barátoknál, és a reptéri találkánál derült ki, hogy mire jött igazából. Az azerbajdzsáni, aki sehogy nem beszél, és lányos hanggal megismétli a poénokat. A jó poénok duplán hatnak. A finn lány, aki feladta finnségét és utazásból él. A spanyol srác nem kavart sok vizet. Ja, én Edward voltam. Nem a csillogó, hanem a skizó. A harcos. A keep calm és uralkodj. Egek, micsoda egy (munka-)hét. Egy dolog bánt engemet. Egy mondat hangzott el a nyelvtanulás ügyében. Grafikonon prezentálva. A nyelv nehézsége miatt. A kezdő lendület utáni stagnáns állapotot elérve kitartónak kell lenni nekünk is, és a környezetünknek is, kivárva az újabb lendületet. Visszatérve ezt a lendületvesztést kezdtem érezni. Főleg, hogy beindult a komolyabb táboroztatás, és a munkatársaknak sincs annyi ideje, se magukra, se arra, hogy franciául is megértsem egy idő után a dolgokat. Hiába, nem vagyok még batman, soká leszek hatvan, de csak mégis huszonhat van, nem úgy forog, mint anno a suliban. Bár ott sem törekedtem rá. Ez van. Elég a melankóliából, még lekaszabol Dávid a Góliátból. Az utóbbi időben meglustultam írni. Volt már ilyen, és lesz is ilyen még. Énekelte a Csehtomi. Az első hetekben mindig bajdáztam, villanyt kapcsolgattam és madárt daloltam lefekvés előtt. Az utóbbi időkben francia filmeket falok és átálltam a francia mjúzikra. Kár, hogy korán elalszom, nem tudom meghallgatni a kedvenceket. A korán már későn van. Meg amúgy is inkább a biblia, mint a korán. Ja tényleg. A vonatra várásig szétnéztem Nimes-ben. És bár a bűntudat ott kering valahol az éterben, de végre voltam hűsölni egy templomban. Másfél órára bemenekültem a hőség elől. Közben bejött egy napszemüveges kopasz arc, aki odasétált a Marcsihoz és rázendített az Ave Mária című nótára. 3x megismételte, aztán puszit küldött ököllel és lelécelt. Fura volt. De olyan életérzés volt benne, mint egy papírzsepiben, amit körberepít a szél a Föld körül.