Jimi

Minthogy a focimeccsek nyomon követése sosem szerepelt a napirendemen, azzal ellentétben most úgy követtem az elmúlt időszakban a labdába rúgó magyar lábakat, mintha a magyar nemzet sorsa lenne a tét. Ha otthon tenném ezt, akkor valószínűleg több sör kísérte volna az estéket, itt, az otthoni mértékegységgel, csak egy sör jelezte az idő múlását, hogy kéne már egy egyenlítő is a ma estin. Ellentétben a portugálokkal való mérkőzésen, ezúttal nekünk volt rá szükségünk. Bár a végére sem a neves vonal nem kúszott a lábunk alá, de még a bak- és a ráktérítő is messzire került minket, kiegészítve valamelyik sarkköri vonallal. Az biztos, hogy a lábunk alatt csak papírzsepit fújt fütyült a szél, merthogy nem a labda, az tuti. Azóta több francia tesó is kinyilvánította a sajnálatát, de azért szívesen elnyomnám, mint kis népet, szájukon a mosolyt. Ők belgások. Én magyaros vagyok, kint lét ide vagy oda se neki. Ezzel véget is ért a nyomozói munkám.

Hogy magamról is (még többet) beszéljek, azon bejegyzésem, miszerint megkurtult a fejem búrája, frissítést követel. Ma újabb kurtításra került a sor, mert eddig (a franciák szerint) spanyol futball huligánul néztem ki, akinek hátul is hosszabb a haja. De hát hogyan is vághattam volna le magamnak normálisan? Szóval ma megtörtént a segítségkapás a hölgyektől, és megnyirbáltak hátul. Viszont, mint hogy híresen a Zsuzska vágja a hajam, leszámítva mikor nem én, és egy megismételhetetlen esetben a Hunor, úgy lett ezúttal elrontva egy francia lány kezétől. Szóval a jól bevált módszer szerint megkértem, hogy egységesen géppel nyírjon körbe. Két évvel ezelőtt voltam ilyen golyó utoljára.
Legalább olyan jó a sima tüsihajba beletúrni, mint a három kis cukigombóc nyulacskába, akiket ma vettünk a Tibor (Thibaud) munkatársammal egy órára St Cyr-től a felfújt Derektől.. igazából nem tudom mi a neve, de úgy nézett ki, mint a Derek az Amerikai história X-ből. Viszont jellemre olyan jámbor volt, mint a nyuszik, amiket nevelgetett, hogy némelyik díjnyertes legyen a nyusziknak rendezett szépségversenyen. Erre nagyon büszke volt.  Osztán vettünk még plusz három tyúkanyót, mert ami eddig volt, az megint ellopódott, és a két kis csibe kénytelen volt a faterral menni vadászni. És most már a fater is örülhet, mert háreme van.
(Tegnap éjszaka közzétettem ezt a bejegyzést, de lefekvésnél eszembe jutott, hogy elfelejtettem leírni pár dolgot, szóval elhatároztam, hogy reggel piszkozatba rakom. Reggel piszkozatba raktam, de elfelejtettem, amit elfelejtettem, szóval nem egészítem már ki vele.)
Kérem mindenki ragadjon egy tollat meg egy papírost, mert átmentem bölcsbe. Elfelejtettem, amit elfelejtettem. Legalább olyan bölcs volt, mint Dumbledore szerint a félelem, most figyel és jegyzetel!, magától a félelemtől. Na jó. Oda Bud, oda az igazság. Elszomorodtam. Nem rég elevenítettem fel pont pár Bud-Terence filmet. Meg amúgy is a Nagyi régen úgy mondta a nevüket, ahogy le van írva. Mond ki: bud spencer, terence hill. Ha már olaszos. A főnök mindig azzal szívatott, amikor kikentem magam magyarosra a meccsekre, hogy elrontottam, mert az olasz az fordítva van. Na de nem is. Esmét egy nagy gratula a magyar harcosainknak. Meg is nézem még újra ezt a remek videót Jimivel, és megyek is, hogy lekapcsoljam a fejemben a villanyt.