A part alatt

A part alatt, a part alatt, papírzsepi úszkál, papírzsepi úszkál. 

Mikkancs látja, mikkancs látja, oda sétál hozzá, oda sétál hozzá.

Csodálkozik, csodálkozik, ne hányd a szemére, hányjad a szekérre. 

Mért nem a szél, mért nem a szél, mért nem a szél fújja, mért nem a szél fújja. 

De az biztos, de az biztos, hogy a nap égeti, hogy a nap égeti.

Szóval elérkeztük oda, hogy én és a testem (nevezhetjük ezt akár királyi többesnek is) nekiálltunk  tegnap a fürdésnek, ami iszonyatos fájdalommal telt. Szegény lélekhordozómat leszedálta a nap. Biztos, hogy a tengerpart lehet az oka. Úgy elvörösödtem, mint egy zavarba hozott tinilányka.

Az egész azzal, kezdődött, hogy a már említett Porquerolles szigetére vetődtem, amit valószínűleg Dicaprioék véletlenül szándékosan felfedeztek már egyszer és megcsinálták a partot/partit. Ezen a képen éppen őket megyek meglátogatni. Ja, nem is, az Thaiföldön játszódik. Na mindegy, ez itt még szebb. De lehet, hogy igazából a Titanicon akartak ideutazni az arcok, csak túl korán szálltak ki, és nem várták meg a kikötést. Ja nem, az meg a titanic koktél miatt volt. És amúgy is, itt a pastis-t isszák jéggel meg egy kis vízzel, amitől olyan tejszerű lesz az ánizs lötyi. Na szóval, csónakra szálltam századmagammal, aztán kikötöttem az álomszigeten. Nagy nehezen bringa fölé kerítettük a gyereknépet, aztán jól nekiindultunk ...volna. Mármint nem akarom leszólni a gyerkőcöket, de az biztos, hogy még a lányaimnak is több töke lesz, mint itt jó pár kis srácnak. Ez persze csak képletes, ugye értik? Szóval az, hogy kétpercenként megállt az 50x fős csoport, hogy igyanak egy korty vizet az hagyján, de.. ah.. meg nyilván nem a tanárok pakolgatták a láncokat sem vissza.. Szerencséjük, hogy a helyszín kárpótolt mindenért. Aztán olyan fürdést csaptunk az mennyeknek sós vizű habfürdőjében, hogy olyat valószínűleg csak Poszeidónék csaphattak a tesákkal anno Kronosz bélcsatornái közt. De hagyjuk a mítoszokat, ez nem mese habbal, ez a való világ. A nap úgy süt, mintha gyesznót kéne pörkölnie, vagy csak Daenerys kisasszony tojásait kéne kikeltenie, hogy megszülethessen belőle egy magyar mennydörgő és a kis Charmander karöltve Fogatlannal. Persze, ha kikelnének, akkor a magyar mennydörgő szépen felfalná a két békés sárkányocskát, mert a magyar mostanában ilyen. A fociban is. Mostanában retronémeteznek is minket, mert sajnos van egy-két (sajnos több) hüle magyar, aki nem lelte meg ím a hazáját, vagy de és most rosszul csinálja, mert nem tanulta meg hogyan kéne és hogyan nem kéne prezentálniuk a jó magyar földet... és tőlem várnak választ, hogy akkor mi most retronémetesdit játszunk? Szerencsére az orosz és angol tesák rosszabb példát mutattak és ez könnyű hárító tény. Szurkoló(dás) ide vagy oda, elfelejtettem elmondani, hogy na.. kivel találkoztam? Semmi konkrétum, de nyilván magyar szurkolókkal, ha már így belementem a fociba. Könnyen kiszúrhatóak voltak, mert parasztlegínyesek voltak, pálinkás butykossal karöltve. Hát több se kellett a legkisebb leginynek, odament hepajkodni velük, osztán csurrant a butykos. És hogy jó példát mutassak, bizony mondom néktek, vannak illő-kellő szurkolóink is. Ugyanis feltűnt egy izlandi cshávó is, és tessenek elképedni, együtt dínom-dánomoztuk egy rövidecske ideig. Megbeszéltük, hogy te vagy az én barátom, a pálinkát nem sajnálom, sokáig éhhélj. Izlandi-magyar két jó barát, együtt issza sörét, pálinkáját. Osztán holnap majd ne felejts el gratulálni. Valószínűleg úgy megtetszett neki a magyar virtus, hogy szólt a tesáknak, hogy egy gólt maguknak is rúgjanak már be, hogy nekünk jó legyen. Amúgy pont csapat építőztünk az arcokkal, így csak két alkalommal járultam a vályú elé, de az pont a két gól pillanata volt. Jobban ráérzek a meccsekre, mint a fanok. Amúgy rajtam kívül egy külföldi van, de ő francia felnövésű. Anyaháza portugál. Ehhe, mi lesz itt holnap, mert ugye magyar-portugál meccset játszanak a srácok. 

Upsz, elkalandoztam. Ott tartottam, hogy a teljes békét és a legfőbb boldogságot elérve egyesültem a Brahmannal és lőttem egy-két képet a víz alatt. Rázendítettem volna még egy Nirvana dalra is, arra az egyre, amit fejből ismerek, de kedves hiányában nincs kit számon kérni dal formájában, hogy hol aludt a múlt éjjel. Meg amúgy sem szerencsés víz alatt énekelgetni. Voltak, akik kipróbálták és nem élték túl. Vagy Constantine lett belőlük és elkezdtek szellemeket látni. Mindenesetre én kievickéltem, aztán tovaszálltam busszal egy kalandparkba, hogy fáról fára játsszak repülőmókusost. Persze atombiztosítással, szóval engem ennél magasabbra kell vinni, hogy rázendítsek arra a bizonyos what a feeling nótára és lejtsek egy táncot az adrenalintól. De azért jó volt kipróbálni. És amúgy is lesz még alkalom, hogy kísérjek csoport, és akkor talán a fekete pályák is meg lesznek nyitva. Mert ugye nem csak a sípályán van fekete, hanem mint tudjuk a focin is.
Kalandos foly(t)atásomként, hogy a napon csillogjak, mint egy Edward, és nem az a fajta, aki a fakó lován szambál, és hogy jól megégjek, mint egy igazi vámpír, és nem megint csak úgy, mint az Edward, rendeztünk egy akadályversenyt száraz- és nedvesföldön, a nagy sós vízben egyaránt, még vasárnap. Lelkesen dokumentáltam az eseményeket, amiről megint csak kellene egy kisfilmet készíteni. Ezzel nincs is baj, de még az előzményekben olvasható volt, hogy ehhez a technika saját, és a gépem, bár csak 3 éves, de régi már. Vagyis, nem a régi már. Szóval nehézkesen történik a feldolgozás része. Pedig van egy-két elmaradt dolog, amit szintén be akarok fejezni.. :)
Viszont új dologként megint csak történtek események. Az említett vasárnapi programunkkor volt alkalmam újra hosszabb időt a sósban tölteni egy deszkán. Egy fontos dologra jöttem rá(ja). Jaj, ha már rája, azt meséltem, hogy a legelső tenger látogatásom azzal kezdődött, hogy egy rák a lábamra akadt, mire én meg szökdécseltem, és a körülettem levő kisgyerekeket hirtelen megtanítottam 3-4 magyar szóra? Na, ez volt. Szóval a fontos dolog. Szeretném korrigálni magam. Anno, töri érettségin azzal kezdtem a feleletem, hogy ha ujjá születhetnék, akkor nekem biztosan egy középkori városba kéne születnem, majd elmondtam, hogy miért és közben elmeséltem Follett katedrálisát, mint középkori város kialakulását. Hát ezt korrigálnám most. Ha ujjá kéne születnem, akkor tengerpartra szeretnék születni. Meg is mondom, hogy miért. A hegyekben elég jól elboldogulok. A téli sportok egész jól mennek, túlélek mindeneket, kormányt és rezsimeket. Viszont a nagy sós víz és a sportjai marhára nem fekszenek. Leszámítva, hogy ki tudok úszni, ha bele zuttyanok. Meg ugye, vizes kaját sem eszem. Szóval mindez korrigálható lenne, ha egy ilyen helyen születnék újra és akkor egyszerűbb lenne. És megtanulnám kezelni azt is, hogy miként lehet hosszú hajjal ilyen helyen élni. Mert az se ment. A sok sós víz kezelhetetlen állapotokat teremtett a fejem fölött (és nem csak azért, mert összecsaptak a hullámok fölöttem), úgyhogy vasárnap megszenteltem az Úr napját és jól levágtam a hajam. Borotvával. Ami amúgy királyul sikerült. Olyan királyul, ahogy Király véd. Persze ezért nem várok nagy eredményeket. A Levente is már megmondta, hogy "szegyen". A Klaudia a szájához kapott, a Hunor is megkérdezte, hogy dicséretet várok-e ezért. Egyedül a drága babahordozó nővérkém mondott tetsző kijelentést. Egy szó, mint száz, Tüzesvíz  indiántestvérünk elengedte a dolgot és feláldozta a haját, hogy Poszeidónnak áldozzon, amíg a nagy sós víz mellett bölcselkedik.
Uff!